Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Magyarként a harmincas évek Prágájában. Interjú Göndöcs Lászlóval
értették meg legkevésbé a felvidékiek magatartását, viselkedését, demokratikus gondolkodását. Könnyebben alakult ki megértés szellemi vonalon, az írókkal és az újságírókkal. De mindig volt egyfajta feszültség a társadalomban, amikor társas összejövetelek voltak, vagy amikor visszacsatoltak minket. Az odahelyezett tisztviselők és katonatisztek felvásárolták a meglévő árukészletet, amely elég olcsó volt az anyaországihoz képest (porcelán, üvegkészletek, iparcikkek). Társadalmi viszonylatban ez azt jelentette, hogy ők mindig egyfajta uralkodó szemléletet követtek, még a visszacsatolt magyarokkal szemben is. Tehát lekezeltek és másodrendűnek tekintettek bennünket, hiszen azok, akik a Csehszlovák Köztársaságban éltek és megmaradtak magyarnak, azok mindig gyanúsak egy kicsit, valami „beneši demokrácia”, valami olyan, ami nekik nem tetszett. Mi lett a „felvidéki szellem” sorsa a háború időszakában, illetve azt követően? A prohászkás munka az 1939-es kassai kongresszus után úgy folytatódott, hogy egy egységes Prohászka-társaság létrehozása érdekében a felvidékiek és a magyarországiak keresték egymással a kapcsolatot. így került sor arra, hogy a Prohászka Körök Országos Szövetsége a Budapesten már létező Prohászka Ottokár Társasággal fuzionált. A Prohászka Ottokár Társaság elnöke Brandenstein Béla volt, aki a Pázmány Péter Tudományegyetem filozófia tanszékét vezette, és sok értékes filozófiai munkát írt. Az alelnöki tisztséget a Prohászka Ottokár Társaságban én vállaltam, s amikor Brandenstein, látván a kialakult politikai helyzetet, külföldre távozott, akkor az ügyvezetést is a kezembe kellett vennem. Néhány rendezvényen és közös akción kívül ez a társaság az akkori háborús helyzetben már nem tudott jelentősebb tevékenységet kifejteni. A háborús helyzet rendkívüli módon akadályozta munkánkat, terveinket és azt, hogy ezek az elgondolások - földreform, a magyar társadalom megújulása - valósággá váljanak. Amit mi elképzeltünk és magunkban hordoztunk mint tervet, programot, feladatot, azokból már csak nagyon keveset vitattunk meg, és még kevesebb valósult meg a gyakorlatban. A háború tönkretett mindent, és így végeredményben az egész munkánk valóban egy „félbemaradt forradalom” maradt. (Az interjú megjelent a Prágai Tükör 2001/4. és 2001/5. számában) Az interjú eredeti változata a Magyar Mozgóképkincs Megismertetéséért Alapítvány, Országos Széchényi Könyvtár, Történeti Interjúk Tára tulajdonában található. 205 GÖNDÖCS LÁSZLÓ
