Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Magyarként a harmincas évek Prágájában. Interjú Göndöcs Lászlóval
De így is összeütközésre került sor azokkal az emigráns tanárokkal, akik eddig kezükben tartották a város kulturális életét, az újságokat és mindent. A fiatal tanárgeneráció azután részt vett a járási közművelődési egyesület által támogatott feladatokban. Ez az egyesület tette lehetővé, hogy autóval kimenjünk délutánonként vidékre, a falvakba és ott előre meghirdetett közművelődési előadásokat tartsunk. Mindegyik tanár a maga szakmájának, vagy pedig vállalkozószellemének megfelelően tarthatott előadást a falukban. Nem is csak egyben, hanem vittek tovább minket a szomszédos magyar falvakba is. A Tiszaháton, a Beregszászi járásban tartottunk előadásokat. Ez az élet egy kicsit felpezsdítette a kárpátaljai magyar kulturális életet, és így vált lehetővé, hogy Zánkán, Szolyva mellett is tudtunk munkásifjúsági tábort szervezni. Ez a tanári társaság egy internátust is létrehozott a magyar diákok részére, mert Beregszász volt az egyetlen magyar tanítási nyelvű gimnáziuma ennek a kárpátaljai területnek. Munkácson és Ungváron ugyanis fokozatosan megszüntették a magyar nyelvű tanítást. Akkor ilyen küzdelmek folytak ott is. A küzdelem odáig fajult, hogy 1938-ban revizionizmussal vádoltak meg minket ezek az emigráns tanárok. Vizsgálat folyt ellenünk és hogy a csehek - mert hiszen az ungvári főreferátuson cseh főtisztviselők is voltak - kételyeit eloszlassuk, kulturálisan közeledtünk a Kárpátalján élő cseh értelmiséghez. Azért mondom ezt, mert 1938-at írtak, tavasz volt, és februárban megvalósítottunk egy cseh-magyar kultúrestet a Kaszinó nagytermében Beregszászon. A terem tele volt. Ezt szívvel-lélekkel csináltuk. Kapcsolataink jók voltak a csehekkel. A csehek magyar műveket fordítottak cseh nyelvre, és azt tolmácsolták prózában, költeményben és zenében. Mi pedig cseh dolgokat fordítottunk magyarra, és azt adtuk elő. Ez volta kölcsönösségi alap. Ennek a jól sikerült cseh-magyar kultúrestnek 1938-ban következménye lett. Akkor még Henlein pártjának197 nem volt átütő ereje, a visszacsatolás és egyéb statútumtárgyalások csak hónapokkal később indultak el, s még álmodni sem mertünk arról, hogy valami ilyesmire sor kerülhetne. Ezért aztán a cseh-magyar kultúrest nagyon nem tetszett Korláthéknak,198az odaáti, a kárpátaljai magyar pártvezetésnek. Kvázi felelősségre akartak vonni, hogy miért is akarunk mi ilyen együttműködő, kollaboráns kulturális tevékenységet folytatni a csehekkel. A prágai évekre visszatérve, hogyan reagált a szlovákiai magyarság a sarlós-prohászkás vitára? Hogyan tükröződött ez az akkori közéletben, a sajtóban? A sarlós-prohászkás vita úgy alakult, hogy a Sarlónak az a része, amelyik a CSKP-hoz (Csehszlovákia Kommunista Pártjához) kapcsolódott, politikailag és szellemileg is jelentéktelenné vált. Nem tudott átütő, fontos munkát kifejteni, jelentős szerepet betölteni. Megmaradtak viszont azok a sarlós tagok, akik képzett és nagyon felkészült emberek voltak, de nem követték Balogh Edgár útját, hanem megmaradtak egy szociálisan gondolkodó, a nemzet és a nép érdekeit szem előtt tartó vonalon. Ők a magyar társadalomban továbbra is fontos és értékes szerepet 197 A Konrad Henlein által alapított Szudétanémet Pártról van szó. 198 Korláth Endre (1881-1946): Kárpátaljai magyar politikus. 1920-ban megalakította a Ruszinszkói Magyar Jogpártot, majd a Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetségét. 1923-38 között a prágai nemzetgyűlés képviselője. 203 GÖNDÖCS LÁSZLÓ
