Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
A keresztutat vállalni kell. Interjú Sinkó Ferenccel
örökké fog tartani, de nem kellene, hogy gyilkolásba torkolljon. Én Mécs László véleményét osztom, aki azt írja egyik versében, hogy átkozott, ki zsidót gyilkol szombaton. Se szombaton, se máskor nem lenne szabad gyilkolni. Se zsidót, se keresztényt. Én őszintén megsirattam a meggyilkolt zsidó barátaimat, és jótevőimet, mert jótevőim is voltak köztük. De azt is látom, s olvasmányaimból is tudom, hogy a zsidók nem tudják megérteni a kereszt lényegét. Mert mindig olyan világot akarnak fölépíteni, amelyikből nem hiányozhat az arany meg a kard. Pedig aki kardot ránt, ugye, az kard által vész el. Tehát a tragédiájuk újból és újból megfog ismétlődni. Ez az egyik dolog. A másik pedig: a zsidólétezés egy része Istennel van szövetségben, de a másik része szemita, azaz pogány, s ez a pogányság tulajdonképpen közös bennük s az arabokban. Na, már most, amikor Hitler halomra gyilkoltatta őket, nem hiszem, hogy az Isten-hívő részt akarta meggyilkolni bennük. Hitler pogányoknak tekintette őket, csakhogy ő maga is pogány volt. Szóval a pogányság, a pogányságok örök harcban állnak egymással, és ki akarják egymást irtani. S pontosan ez az, amiben Jézus mint forradalmár újat hozott: ő nem a bűnöst akarta kiirtani, hanem csak magával a bűnnel fordult szembe. Ez látszólag nagyon jámbor frazeológia, de lényegében az eddig lezajlott apokaliptikus jelenségek mind abból az alapállásunkból következtek, hogy a bűnöst keressük. És nagyon félek, hogy az apokalipsziseknek még koránt sincs végük, s a továbbiak is ebből a rossz természetünkből következnek majd. De aki megmarad, rádöbben végre az igazságra. Végső soron a sztálini tragédiáknak is ez volt az alapjuk, a bűnösök állandó szaglászása. Ez pedig a sztálinizmus szellemi gyökereiből, a bizantinizmusból és a pogány tatárságból következett. Ez az, amit majd meg akarok még írni: az európai történelem teológiája, Jézus jelenléte az európai történelemben. Ezt még szeretném megírni, mielőtt az aggkori elhülyülés elér. A két világháború közötti Magyarország, amelyet 1938 után tapasztalt meg a maga teljes valóságában, kereszténynek és nemzetinek vallotta magát. Számos egykorú írás viszont kétségbe vonta ennek a társadalomnak a keresztény és nemzeti voltát. Hogy látta ezt ön? Az én véleményem is az volt Horthy Magyarországáról, hogy sem nem keresztény, sem nem nemzeti. A spanyolokról szokták mondani, hogy katolikusok, de nem keresztények. Ez volt a véleményem a két háború közötti magyar katolikusokról is. Nagyon sok tekintetben csak katolikusok voltak, de nem keresztények. Pedig aki nem keresztény, az nem lehet katolikus se, mert a catholicus, ugye, annyit jelent, hogy általános, egyetemes, mindent befogó. Ez a mindent befogó univerzalitás, ez hiányzott, nagyon hiányzott, a klérusnak a fölső részéből is. Megint atyai jó barátom szavait idézem, aki ki nem állhatta az ún. hecckáplánokat, akik csak ajtóstól tudnak berontani a házba, gorombák és kizárólagosak, hazug keresztényeknek tartotta őket. A magyar társadalomnak régóta, s így a két világháború közötti időszakban is jelenlévő problémája a katolikus-protestáns viszony, számos írás született a Debrecen és Pannonhalma közötti híd kiépítésének szükségességéről. Hogyan látta ezt a viszonyt? Úgy láttam, hogy mindez csak a felszín volt. A Pannonhalma-Debrecen antagonizmus igazi mélye a hatalmi harc volt az ország irányításáért. Én természetesen nem kívántam soha ezt a harcot. Már a legkorábbi időkben is próbáltam barátkozni 183 SINKÓ FERENC
