Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)

A keresztutat vállalni kell. Interjú Sinkó Ferenccel

SINKÓ FERENC 184 a különböző református vezetőkkel, egyéniségekkel. Az értékeket az ő oldalukon is mindenkor elismertem, de mindig van a dolgoknak „de” oldala is. A protestantiz­musban én nem azt tartottam és tartom ma is problematikusnak, hogy kisebbség létére diktálni akar, hanem hogy olyan dolgokat támad, amelyeket nyugodtan vál­lalhatna és támogathatna. Mert végső fokon, ha nem vállalja, akkor a saját maga hatalmát és hegemóniáját is megkérdőjelezi. Mire gondolok? Először is az Isten­hitük „racionalitására”. Hogyan határozza meg ennek a lényegét a legmodernebb katolikus írók egyike, Chesterton? Azt mondja, hogy a hívő embert az jellemzi, hogy normális. Elismeri a kicsiségét, de azért be szeretné dugni a fejét a mennyország­ba, körül szeretne ott nézni. A racionalista fordítva: a mennyországot akarja bedug­ni a fejébe. Pedig az, ugye, nagyobb, mint bárkinek is a feje, s így az ember az irra­cionálisai, a transzcendenst soha nem foghatja be, nem értheti meg. Ez a bizonyos leszűkülésre és leszűkítésre való hajlam a magyar protestantizmusnak is súlyos problémája, s én nagyon szelíden és nagyon alázatosan szeretném ajánlani a pro­testánsoknak, nézzenek egyszer szembe ezekkel a problémákkal. Mert vegyük csak például Erdélyt: mi okozta ott a magyarság biológiai megroppanását? A Garam mentén az egykét ki hozta létre? Az Ormánságban a Kodolányi által is perhorresz­­kált egyke-divatot ki terjesztette el? A tiszazugi szörnyű, öreg gyilkos szokásokat ki honosította meg? (A Valóságban jelent meg anno egy rettenetes tanulmány arról, hogy Tiszazugon mikor az öregek elértek egy bizonyos kort, egyszerűen „megétet­­ték”, azaz megmérgezték őket.) S ugye ezek elsősorban protestáns vidékek. Én meg katolikusként egész életemben azt hirdettem, hogy az emberi élet mindenek fölött való érték, és a gyermekáldás valóban áldás. Hát én itt látom az igazi problé­mát. Nem ott, hogy a főispánok és alispánok között hány a katolikus vagy hány a református. Az ördög vigye, kit érdekel ez, ez a hatalom problémája. Az egyháznak, se az egyiknek, se a másiknak, nem az a feladata, hogy a papság hatalmi pozícióit védje, hogy kényelmessé tegye az életüket. A pap igazi munkája az, hogy menjen ki az emberek közé és ott fáradozzon az eltévedt bárányokért. Pusztán a hit szavával, a még oly szép prédikációkkal is nem lehet beterelni az akolba a híveket, az nem megy. Ebben sajnos egyformán hibáztatom a református és katolikus papokat. Ma már egyedül a kis szekták merik megszólítani az embereket az utcán, hogy uram, hogyan is áll ön az emberszeretettel? Ezeknek a szektáknak a tanításait persze nem fogadom el, de becsülöm a bátorságukat. Ezek után hogyan ítéli meg a gazdasági tényezők szerepét ezekben a folyamatok­ban, konkrétan a gyermekvállalás vagy nem vállalás kimenetelében? Az én gondolkodásomnak és az egész fiatal katolikus intelligencia szellemisé­gének az a maritaini178 tétel az alapja, hogy a szellem az elsődleges, s az anyag s az anyagiak másodlagosak. Mert ha mindent a gazdasági dolgokra és a törvénysze­rűségekre vezetnénk vissza, akkor hogyan magyaráznánk meg például a keresz­ténység létrejöttét? A názáreti zsidó legény éppen hogy nem a hatalmasokat, hanem a nyomorult kisembereket szólította és szervezte meg. S háromszáz év alatt meghódította a világot. Igaz, hogy a Mohamed-féle mozgalom hatvan év alatt jutott 178 Jacques Maritain (1882-1973): A 20. század egyik legmeghatározóbb francia katolikus filozófu­sa, a neotomizmus képviselője. Emellett pedagógusként és íróként is tevékenykedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom