Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
A keresztutat vállalni kell. Interjú Sinkó Ferenccel
hárman ültek egy asztalnál, a férfi, a felesége és egy barátjuk. Mind a három előtt ott volt az injekciós tű, tele méreggel. Az asszony a nyakamba borult, és csak rámutatott a három injekciós tűre, hogy ha azzal mentem volna oda, hozzájuk, hogy nem tudok segíteni, akkor, azt mondja, kölcsönösen beadták volna egymásnak a mérget. Hát erre megint csak azt tudtam mondani, hogy asszonyom, nem érdemes ilyesmit tenni. Hát hogy lehet ezt még csak el is képzelni! Nem tudtam elhinni. De másnap, amikor a férfit már katonák kísérgették ide-oda, elhittem, hogy nem babra megy a játék. Jenő barátomnak tényleg menekülnie kellett, a feleségem szüleinél, a Szivárvány utca 16-ban bujkált a család, egy hónapig. Aztán feljöttek Pestre, s innen kimentek Izraelbe. Ott, azt hiszem, az arabok lőtték őket agyon. Később Kassa egész zsidóságát kivitték a téglagyárba, egy ideig a szabad ég alatt tanyáztak, aztán decemberben bezsúfolták őket a gyár belső helyiségeibe.176 - Reichental annyira félénk természetű, rossz idegzetű ember volt, hogy egyszer meg voltunk híva együtt valahová ebédre, és ahogy mentünk fel a lépcsőn, mögém bújt. Mondom, hát ez meg micsoda? Akkor látom, hogy az egyik sarokban egy gipszkutya ül, a barátom attól rettent meg annyira, hogy a hátam mögé bújt. De ugyanez az ember korábban felöltötte díszruháját, kiment a zsidók közé és velük együtt imádkozta a halotti zsoltárt, és vigasztalta őket. És mikor Pestre följött, megpróbált Járassál177 beszélni, hogy ne csinálják ezt az őrültséget tovább, persze hiába. S mikor a zsidóság nagy részét elhurcolták, visszamaradt egy csomó beteg, s ezeknek a betegeknek az ápolását ő szervezte meg. A kezemben van egy munkaszolgálatos hozzá címzett köszönőlevele. A sajtóban is közöltem belőle egy részt. A római Katolikus Szemlében írtam Reichentalról egy megemlékezést, és ott is elmeséltem a kassai és budapesti történetet. Az elmondottakból természetesen érzékelhető a zsidóságot illető álláspontja, de mégis meg kell, hogy kérdezzem, hogyan látta azt a tragédiát, amelyben a magyar zsidóság jelentős része elpusztult... Egyszer a kassai Kazinczy Kör előadást szervezett a zsidóságról, akkor, amikor már egyre súlyosabban fenyegetett a zsidók likvidálása. Tudni kell, hogy ez a Kazinczy Kör zsidó, lutheránus és szabadkőműves társaság volt. S az előadás során én is felszólaltam, elmondtam a véleményemet a zsidókérdésről és annak magyarországi vetületéről. Sőt később meg is írtam a felszólalásomat, s az Új Élet leközölte. Egy darabig féltem is, hogy majd alkalomadtán a fejemre olvassák. Én, ugye, gyerekkoromban sokszor hallottam a vérvádmeséket, amelyeknek a lehetetlen és abszurd voltáról az én kis tanítványom, a Kopasz Magda tanítása alkalmából győződtem meg, mint hetedikes-nyolcadikos gimnazista, amikor is nemcsak a családot, de rajtuk keresztül általában a zsidókat megismertem. Na, rövidre fogva: antiszemitizmus létezett, de nem köztünk és a valóságos zsidók között. Az Új Élet-beli 176 1944 tavaszán Kassán két gettót létesítettek. Egy kisebbet a város központjában és egy nagyobbat a Szepsi út melletti téglagyár területén, ahol mintegy hatezer főt zsúfoltak össze. 177 Jaross Andor (1896-1946): Politikus. A szlovákiai Magyar Nemzeti Pártban politizált. 1932-től a párt ügyvezető elnöke volt, 1936-ban pedig az egyesített Egyesült Magyar Párt elnöke lett. A viszszacsatolás után tárca nélküli miniszter. 1940-ben a szélsőjobboldali Magyar Megújulás Pártját alapította meg Imrédy Bélával. A vészkorszakban belügyminiszteri posztot töltött be. 1946-ban a népbíróság halálra ítélte és kivégezte. 181 SINKÓ FERENC
