Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
A keresztutat vállalni kell. Interjú Sinkó Ferenccel
SINKÓ FERENC 180 tak egymás között, hogy meddig szabad elmenni a kollektivizálásban. Pfeiffer Miklós - a Szent Tamás-i tanítások meg a szociális enciklikák útmutatásai alapján - arra az álláspontra helyezkedett, hogy az önkéntesség elvét meg kell hagyni az állami birtokok, gyárak és kisvállalkozások számára is. Tehát a kongresszusaink földreformprogramja majdnem megegyezett a mai magyar reformprogramokkal. Mi azért is ragaszkodtunk ahhoz, hogy bizonyos magántulajdonnak lennie kell, mert tudtuk, hogy amíg egy kisebbségnek vagy nemzetrésznek anyagilag önálló rétege létezik, addig az a közösség szembe tud szállni a többség vagy akár az állam akaratával is. A mi esetünkben például a csehszlovák többség magyar-gyűlöletével és az államnak a magyarságot megsemmisítő törekvéseivel kellett szembeszállni. De egy anyagilag teljesen kiszolgáltatott, nincstelen proletár réteg tehetetlen a hatalommal szemben. S én ma is ebben látom a felvidéki magyarság tragédiáját. Elvették a földjeit, a Garam-völgyből és a Csallóközből kikergették azokat a nagyszerű gazdákat, akik olyan gazdaságokat hoztak létre, hogy mikor az ún. lakosságcsere keretében áttelepítették őket Magyarországra, sokszor egy egész vonatot megtöltöttek állattal, gépekkel, bútorokkal. Ha meg a Szudéta-vidékre hurcolták őket, akkor mindent otthon kellett hagyniuk, csak egy kosárra való semmit vihettek el a gazdaságukból. Még az is meg volt szabva, hogy pl. mákból 25 dekát - ez a cseh alaposság, a cseh nép még a vesztesek gyötrésében, kínzásban is ilyen aprólékosan alapos. Nahát, szóval miről is beszéltünk? A földkérdésről. Igen, a földkérdés. Hát így akartunk mi a föld, az ipar és a kereskedelem hármas tagozódásában olyan gazdasági formációkat létrehozni, amelyek egyszerre tudják egyesíteni az erőket, s biztosítani a föld, a gyár, a kereskedő házak önállóságát - ez volt a mi szociális elveink lényege. Az antiszemitizmus mennyiben volt jelen a felvidéki magyarság körében? Mit mondjak neked? Én nem is tudom. Csak magamról beszélhetek. Bejöttek Kassára a magyarok, ahogy akkor mondtuk, megvolt a nagy ünnepség, elfoglalta a helyét az új kormánybiztos, Borbiró, aki azelőtt Vojnics Ferenc volt.175 Egyik első tette volt Pfeiffer Miklós meglátogatása. Délben Pfeiffer lakásán ebédelt, a házigazdával. Én is ott szerénykedtem az asztalnál. Utána, délután megjelent nálam zsidó barátom, Reichental Jenő, a katonaorvos, őrnagy. Nagyszombati származású ember, egy kórosan kövér valaki. Mondja, hogy megkapta a kiutasító végzést, és ő már tudja, hogy a volt szlovák területekről egyenesen gázkamrába viszik a zsidókat. Mondom, ne beszélj hülyeségeket. Hát, kérlek, azt mondja, ha azt akarod, hogy életben maradjak, próbálj segíteni. Nézd, egyet tudok tenni, ismerem a város új kormánybiztosát, elmegyek hozzá és megkérem, segítsen rajtad. Este 6 órakor beállítottam Vojnics úrhoz, nagyot nézett. Délben együtt ebédelünk és este már zsidókat jön menteni? De nagyszerű ember volt ő alapjában véve, azt mondta, mondd meg a barátodnak, hogy maradjon nyugodtan a helyén. El is mentem Reichentalékhoz, 175 Borbíró Ferenc szül. Vojnics Ferenc (1879-1962): Trianon előtt Szabadka főjegyzője, majd Baja polgármestere, 1939-ben pedig Kassa főispánja volt. Az ötvenes években kitelepítették Budapestről. 1956-ban az USA-ba emigrált.
