Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
A keresztutat vállalni kell. Interjú Sinkó Ferenccel
SINKÓ FERENC 156 Nagy-nagy örömmel köszöntöm, s nagyon örülök, hogy ez a beszélgetés létrejöhetett, s kezdjük Ádámnál és Évánál: 1912. július 19-én, Gyerk községben született, pénteki napon. Pénteki napon, s majdnem hogy a tarlón. Szerencsére nem 13-án. Folyt az aratás, és az anyám terhes volt, aztán cseresznyét evett, és mikor jöttek a fájásai, akkor azt monda, hogy jaj, ez a cseresznye! Aztán amikor megszülettem, akkor azt mondta, hogy ni, itt a cseresznye! Kérem, beszéljen szüleiről és azokról a körülményekről, amelyek között éltek. Az Ipolyság-közeli Gyerk község először, a régi feljegyzésekben Szent László korában jelenik meg. Gyerk a Györk és Győr szavakkal kapcsolatos, de énnekem van olyan érzésem, hogy a „gyűrű” szó is belejátszik a dologba, s akkor talán még valahonnan az avarok idejéből való a név, mert hiszen nem messze tőlünk, az Ipolynak a partján van Ipolybél, ahol vasútvonallal vágták ketté az avar-gyűrűt. Szóval a családom, illetve az egész község magyar volt és katolikus. Más nemzetiség nem tudott megkapaszkodni a községben. Ezért Gyerk, a derék szlovák testvéreinknek, hogy úgy mondjam, mindig szálka volt a szemükben. Az intranzigenciája, magyarsága miatt. Mert megtörtént, hogy ha a községben összetörött egy szlovák embernek a kocsija, odament hozzá az öreg palóc, megnézte, belerúgott a kerekekbe, s azt mondta: tovább tart ez még, mint a republika. (Mármint a Csehszlovák Köztársaság. - a szerk.) A családom eredeti neve Pap lehetett, ez most vagy annyit jelentett, hogy a papnak a szolgái voltunk, vagy nagyon régen, volt valami beütés a családban, amikor még a papok is házasodhattak. Szóval katolikus volt a család, jámbor és csúnya szájú. Elnézést, hogy közbeszólok, ez a három fogalom nem nagyon áll össze: katolikus, jámbor és csúnya szájú. Igen. Csúnya szájú, mint a palócok általában. A palócokról tudni kell, hogy a jámborságuk az egyáltalán nem papi csinálmány. A palócok ugyanis még a papokat is jó keményen megtudják bírálni, és úgy is tartja a nép, hogy a pap az ő szolgájuk, s nem fordítva. No, de térjek vissza. Hát szóval édesapám hatholdas kisgazda volt. De eredetileg a család módos volt. Akkor, amikora jobbágyság megszűnt, a falunak a jobbágyai kaptak fejenként negyven hold földet, és jó földeket, Gyerk talaja meszsze földön híres volt, mert az Ipoly folyócska, valamint a Korpona és a Selmec, a két bővizű patak öntözte. No, mármost a családom eredetileg tehetős volt, aztán elszegényedett. Mire az apámhoz jutott a fejlődés, akkorra már őneki bizony csak hat hold föld jutott. Apámat Sinkó Simonnak hívták, rendkívül buzgó, jámbor ember volt. Az anyám, Jakab Matild, innen való, az Ipolynak az innenső, ha úgy tetszik, magyar oldaláról. S Drégelypalánkon túl, ott van az a bizonyos Honti-szakadék. Anyám faluja egy misztikummal teli község volt, legalábbis az én gyermekkoromban. Úgyhogy én ilyen légkörben nőttem fel. A mi családunk már egy évszázada adja az anyaszentegyházának az entellektüeleket, elsősorban papokat, aztán apácákat. A papok közül olyan neveket említhetek, mint dr. Sinkó József, ő a nagyszombati érseki főgimnázium pap igazgatója volt, kicsi, alacsony, gömbölyű emberke, a tanítványai között ott volt példának okáért Kodály Zoltán. Aztán még egy csomó nevet tudnék sorolni. Aztán ide tartoztak a Bolgárok. Mert volt a családnak egy bolgár ága is. Eredetileg Pap volt a család, aztán úgy látszik, beházasodásokból lett a Bolgár-, a Sinkó-, a Lestár-ág, ez a három nemzetség. Más palóc falvakban voltak
