Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Az első kisebbségszociológiai felmérések. Interjú Varga Imrével
VARGA IMRE 150 vezetője, hanem az új igazgató azzal fogadott, hogy egy gróf kreatúra vagyok, és így én nem kellek, úgyhogy B listáztak. Akkor elmentem vissza Pestre és ott a párttitkárral írattam egy véleményt, az agyondicsért, és elküldtem a minisztériumba, a minisztériumban odaadták az új igazgatónak, aztán az azt mondta, hogy ha ő tudta volna, hogy én ki vagyok... Tudomásom szerint a Teleki Intézet sorsa akkor már megpecsételődött, vissza tetszett még kerülni ez intézetbe? Visszakerülten azzal, hogy az új igazgató az grófi kreatúrának titulált, nem lelkesedett, de végül visszavett. Akkor már divat volt az átszervezés, s mindent átszerveztek, így a Teleki Intézetnek a nevét is megváltoztatták. Európai Tudományos Intézet lett, aztán Jogtudományi Intézet, aztán a jóisten tudja, még hányféle neve lett. Amikor már én magam is láttam, hogy ez nem nekem való hely, mert az igazgató is egészen más, politikai dolgok felé kacsingatott, akkor épp találkoztam egy Erdélyből származó barátommal, aki kérdezte, hogy nem volna-e kedvem az akkori Oktatásügyi Minisztériumba menni, ahol alakul egy Nemzetközi Kapcsolatok Osztály. Hát én kapva kaptam erre, és így kerültem akkor az Oktatásügyi Minisztérium Nemzetközi Osztályára, elég sokáig ott is voltam, valami kilenc évig. De a minisztériumot is átszervezték, mert hol oktatási, hol iskolaügyi, hol felsőoktatással, hol általános iskolai oktatással foglalkoztunk. Abban a helyiségben, ahol én ültem, négyszer kellett az ajtótáblát átrakni, mert egyszer ilyen minisztérium voltunk, egyszer olyan, mert az állandóan változott. A minisztériumban a nemzetközi kapcsolatok osztályán a cseb-magyar kultúrkapcsolatok megfogalmazása, megtárgyalása volt a feladatom. Volt olyan hét, hogy kétszer voltam Prágában hivatalosan, kiküldetésben. Képzelheted, milyen érzéssel mentem oda, hiszen végső soron Prágát a 2. világháború előtt szlovákiai magyarként ismertem meg, s szinte otthon voltam benne, a világháború után pedig egy teljesen más pozícióban, magyarországi magyar képviselőként jártam ott. Élveztem azt, hogy ismerem Prágát, s még egykét ismerős is akadt, de egyébként inkább a magyar akadémikusok körében végzett munkám, meg a Prohászka köri szerepléseim jutottak eszembe. Azokra mindig szívesebben emlékeztem vissza, mint más egyéb dolgokra. Az a prágai gazdag magyar kulturális élet nyomtalanul eltűnt végül is Prágából? Prágából igen, az a magyar mag, amely az egyetemen meg a Prágai Magyar Hírlap s annak szerkesztői körül szerveződött, Darvas, meg a többiek. Ők egy komoly magot képviseltek ott, sőt rendeztek mindenféle magyar ünnepségeket, amin mi szívesen részt vettünk, és örültünk, hogy részt vehettünk. Ezenkívül pl. vasárnap volt magyar mise, ahol gyakran szerepelt a Prohászka Kör énekkara, amit a Nádor nevű zeneművészeti főiskolára járó hallgató vezetett, egyébként a kijevi konzervatóriumnak lett az igazgatója, mert kárpátaljai volt. Még a magyar követ is mindig részt vett a magyar misén, majdnem azt mondhatnám, hogy tüntetőleg részt vett mindig. Önhöz hasonlóan a szlovákiai magyar értelmiség jelentős része kényszerből vagy önként, de itt, Magyarországon keresett menedéket. Itt viszont lassan kiépült a sztálinista rendszer. Ez a fajta változás milyen hatással volt az idekerült felvidékiekre? A magyar kormány elkövette azt a hibát, hogy erőszakkal próbálta rákényszeríteni az új rendszert, például a kollektivizálást az emberekre. Ennek során rengeteg
