Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)

Az első kisebbségszociológiai felmérések. Interjú Varga Imrével

bennünket a csónakkal. Ráadásul voltak csempészek, akik vállalták, hogy előbb átviszik a holminkat a magyar oldalra, de ott azt el is lopták, bennünket meg ott­hagytak a cseh oldalon. Képzeld el, hogy télen a nagy hóban a Dunán ott ültünk minden irat, minden nélkül, így ahogy látsz, a Duna-parton, kiabáltunk Magyar­­országra, hogy jöjjön valaki értünk. Hát, aki a cókmókjainkat ellopta és elvitte, annak esze ágában nem volt értünk jönni, de észrevett egy csónakkal rendelkező valaki, át is jött oda értünk és mondom, a zajló jegek között átevickélt bennünket. Nagyon sokan befulladtak a Dunába. Nagyon sokan. Mennyi lehetett az áldozatok száma? Nem tudok számot. Mert össze-vissza mindenféle hírek vannak, van olyan hír, hogy átjött valaki a zajló Dunán és ott, a kocsmában, ott szülte meg a gyerekét a kocsma földjén, például ezt a Jócsiktól tudom. Meg ilyen hasonlót, hogy kitették a parton, vagy amikor kilépett a csónakból, összeesett és ott halt meg a Duna-par­ton, meg ilyen hasonló tragédiák voltak. Hát, elég az hozzá, hogy átmenekítettem a feleségemet, a magyar hatóságoktól kaptunk segítséget, és hát így jutottunk Budaörsig. Aztán ott a kitelepítési kormánybiztosságon a földművelésügyi miniszté­riumban székelt valami áttelepítési bizottság, ahol a hivatalnok azt mondta, hogy mutassak rá valamelyik községre, hogy hova telepítsen le bennünket, én pechemre Törökbálintra mutattam rá és oda is telepítettek. Törökbálinton ott volt egy lelketlen telepfelügyelő, vagy valaki, jól kitolt velünk, olyan szörnyű dolgokat művelt a svá­bokkal, kegyetlenül telepítette ki őket, és így kaptunk a szlovákiai vagyonunk helyett, házunk, meg földek, meg miegymás helyett kaptunk Törökbálinton egy kis sváb parasztházat, szűk, keskeny udvarral, már láttad, amit aztán átépítettünk, még mindig magán viseli a svábház mivoltot. Azóta ott vagyunk. Viszont Révai ren­des volt, mert elintézte azt, hogy kinevezzenek mindjárt a Teleki Intézetbe, mert akkor ő a béketárgyalási anyagot készítette Gyöngyösi János megbízásából. Ott, a Teleki Intézetben? Igen. Abban a hitben ringattak bennünket, hogy talán sikerül a színtiszta magyar vidéket, tehát Csallóközt, Mátyusföldet, az Ipoly völgyét visszacsinálni, persze szó se volt róla, nem sikerült. Meddig tetszett a Teleki Intézetben dolgozni? 1946-tól a Teleki Intézetben voltam. 48-ban Kovács Máté,147 a parasztpárti államtitkár behívott és arra próbált meginvitálni, hogy vállaljam el, hogy létesítenek egy népfőiskolát és ezt megpróbálják rendszeressé tenni, illetve hivatalos szerve­zetté tenni, és legyek annak a vezetője. Na, akkor voltak kikötéseim, hogy csak köl­csönadnak oda a Teleki Intézetből, és ha visszajövök, akkor ugyanodajöhetek visz­­sza. Hát 48-ig igen, 48-49-ben ott voltam, és mikor a politikai szellő elsodorta a népfőiskola ügyét, visszakerültem a Teleki Intézetbe, akkor már nem Révai volt a 147 Kovács Máté (1906-1972): Magyarországi politikus, könyvtáros, egyetemi tanár. A debreceni egyetem magyar-francia szakán végzett, majd több középiskolában tanított. 1944 és 1948 között aktívan politizált, egyebek között a Nemzeti Parasztpárt országgyűlési képviselője volt. 1949 után a Debreceni Egyetemi Könyvtár igazgatója, majd a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának egyik vezetője, később az ELTE tanszékvezetője volt. 149 \/ARGA IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom