Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)

Kőrös Zoltán: Előszó

Az adatközlőim egy részének a francia katonákon kívül francia civilekkel is volt lehetőségük találkozni. Néhányan, mint Prohászka Marcell vagy Zsidó Lajos, elég kellemetlen fogadtatásban részesültek, miután a fogolyszállító transzportok átlépték a német-francia határt, bár ezekben az esetekben a helyi franciák - ez nem az ő védelmükre szolgál - azt hitték a magyar foglyokról, hogy németek. Mások, mint például Nagy Vince, aki a nyugatos élete egy részét francia családoknál töltötte, nagyon meg volt elégedve:

Egy kisgazdánál voltam, két lánya volt neki, a fiatalabb akkor kezdett iskolába járni. Sokat megtanultam tőle, un, deux, trois, quatre, cinq, six, sept, huit, neuf, dix, onze, douze, és így tovább, úgyhogy ő tanított, leírta, un, én meg leírtam, hogy egy. Aztán egyszer csak már azt vettem észre, hogy a lányka elkezdi ötig magyarul: olyan jól elszámolt, mint a fene. Hát mondom, te büdös mindenedet, de jó fejed van! Aztán később, mikor elkerültem tőlük, egyszer elmentem hozzájuk látogatóba. Húúú, bon jour így, bon jour úgy, mindjárt ültettek le oda, ahol ülni szoktam, hoztak enni, inni, minden. De a másik nagygazdánál is kaptam enni, le a kalappal előtte! Evés reggel, délben, este két-két deci bor. Mikor már untuk a bort, mondtuk neki, hogy adjon inkább tejet. Annak még jobban örült, mert tehene volt, aztán tej lett bor helyett. (Nagy Vince, Cháteauroux környéke, 1945. május - 1946. február)

Bár a nyugatos adatközlőim visszaemlékezéseiben a három fő szövetséges a főszereplő, néhányan kisebb szövetségesek fogságába is kerültek. A cseheken és szlovákokon kívül, akiről még szó lesz, nyugatosok a belgák, hollandok és dánok kezébe is kerültek, bár, ahogyan már említettük, ezekkel nem volt Magyarország hadiállapotban.84 Horesnyi Antal és Miklós Géza még kanadai katonákat is említettek, Prohászka Marcell pedig lengyel önkénteseket is. A többször említett Tarcaiféle jegyzékben Belgiumban nyolc, Hollandiában pedig egy britfennhatóságú tábor szerepel, amelyekben magyar foglyok is megfordultak. A belgiumi brit fogolytáborokban megközelítőleg négyezer magyar hadifogoly volt, közülük 820 leventekorú, rossz körülmények között. A magyarokat innen 1946 áprilisában irányították Németországba, hogy hazaszállítsák őket.85 Belgiumban töltötte hadifogságának egy részét Matus Géza is:

Körül volt kerítve a láger, két magas kerítésdrótféle, ahhoz hozzá az a hömpörgetett drót. És ki volt húzva még egy szál drót, körülbelül olyan öt méterre a másiktól. Ha azt valaki átlépte, azt már agyonlőtték. Volt, amikor az őr direkt ledobta a tízóraiját és aztán belelövött a komába - átugrott, mert agyoncsapta volna egyik fogoly a másikat ennivalóért. Agyonlőtte ötét, neki ez olyan passzió volt. Egyszer fel voltunk sorakozva, és ezek a belga önkéntes katonák jöttek oda hozzánk. Az egyik beszélt egy fogolyhoz - nem értettem, mit beszél -, egyszer csak csúnyán hasba verte ötét, és összerugdosta. Aztán megtudtuk, hogy az a fogoly belga volt, csak a németeknél szolgált mint katona. Ezek a belga önkéntesek veszélyesek voltak. A vécét egy szurkos pléhből csinálták, nem volt se teteje, csak körül a pléhek. Ha hallották a zörgést a vécén, mert az pléhből volt, oda lövöldöztek. Fiatalok voltak, úgyhogy vigyáznunk kellett, nem szívesen mentünk éjjel vécére, mert odalődöztek mindjárt. De angol őrség is volt, olyan fiatal angol katonák. (Matus Géza, Belgium)

84 Küllős - Vasvári 2006, 11.

85 Benkő - Papp, 2007, 63., 69.