Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kőrös Zoltán: Előszó
48 gyerekekkel, mint a kutyával. Egyszer bementem az irodába, ügyi magyarul szóltam először, néztek, aztán németül - akkora pofont kaptam a franciától, hogy a másik kapott el. (Nagy Béla) Jöttek a franciák, átvették azt a részt. A németeket lelődözték, mint a nyulakat - beért a két drót közé, ment ki, ott lőtte fejbe őtet. Nekünk kellett oda menni, hogy húzzuk ki. Nem tudtunk franciául, csak németül, nem? Engemet megfogott, nekirángatott a tövisesdrótnak. Olyan barna algériaiak voltak, borzasztó kegyetlen emberek. (Tóth Lajos, valahol Frankfurt mellett, 1945 júliusa) A láger körül őrtornyok voltak fölállítva, géppisztollyal voltak, olyan sárga bőrű négerek vigyáztak ránk. Egy fekete kereszt volt mindegyiknek a homlokába sütve. Nézetünk szerint azok olyan fél vademberek voltak. Kitett egy dobozt a lágerkaróra, nos a géppisztolyával úgy elkezdte lőni, befelé meg ott volt a sok ember. Nem egyet, se nem kettőt agyonpuffantott - nem őrá lőtt, csak a dobozra. (Tóth Mihály, egy nagy francia láger, 1945 áprilisától) Egy másik visszaemlékező, a felsőszeli Vajda István, akit a nehéz gyalogmenettel kapcsolatban már említettünk, szintén saját bőrén tapasztalta a francia fogság nehéz pillanatait. Fogságának későbbi időszakaiban azonban olyan francia őrei voltak, akik Vajda úr szavai szerint kedvesen viselkedtek - már csak az a tény, hogy a francia katonák francia egyenruhákba öltöztetett leventékkel fényképezkedtek, sokat elmond róluk. Tárcái Béla is több olyan esetet említ, amikor a francia tisztek emberségesen viselkedtek a foglyokkal.79 Talán a legjobb példa arra, hogyan függhet az egyszerű hadifoglyok helyzete attól, ki tölti be a vezető pozíciót, az V. hadtest parancsnokának, Vasváry József altábornagynak az esete mutatja be, aki jó viszonyban volt Émil Maria Béhouart alezredessel, az ausztriai francia megszállási zóna parancsnokával.80 A francia táborokban a helyzet 1945 őszén kezdett javulni, a változásban több tényező is szerepet játszott. Miután a nagy mozgások 1945 június-júliusában lezajlottak, a szabad ég alatti táborozás fokozatosan megszűnt.81 A felelősök rádöbbentek, hogy saját érdekeik ellen vétenek, ha nem biztosítják az élelmet és a munkát a foglyoknak. A sajtó is közrejátszott a helyzet javulásában, amikor a szabadult foglyoktól megtudta, majd megírta, milyen a helyzet a táborokban. A hírek eljutottak a Vöröskereszthez, az amerikaiakhoz és magához de Gaulle-hoz is. A franciák fogságában lévők ezt követően már segélycsomagokat is kaptak. A magyarok is megmozdultak, itt elsősorban Erődi-Harrach Vilmos konzult, vagy a Magyarországra menekült franciák baráti körét és a párizsi katolikus és protestáns misszió tevékenységét kell megemlíteni.82 A francia övezetekben 1946-47 telén szüntették meg a magyarok hadifogságát, de a magyarok még így is egy évvel előbb szabadultak, mint a német foglyok.83 79 Tárcái 1992, 74. 80 Gosztonyi 1992,279.; Vasváry és Béhouart attaséként szolgált Jugoszláviában 1941 tavaszán, amikor Vasvári kimentette Béhouartot és családját a jugoszláv összeomláskor. Amikor 1945-ben Béhouart az franciák ausztriai megszállási zóna megszálló hadseregének parancsnoka lett, Vasváry, aki ekkor a magyar honvédség ügyét képviselte Ausztria francia megszállási zónájában, felkereste Béhouartot, aki a lehető legnagyobb jóindulattal segítette működését. 81 Tárcái 1992, 39. 82 Tárcái 1992, 82-86. 83 Gosztonyi 1992, 279.
