Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Prohászka Marcell
262 lapokat vásárolt - volt a válasz. Gondolataink rögtön hazaszálltak, és mindketten elkunyeráltunk egy-egy színes karácsonyi levelezőlapot, ott helyben meg is írtuk, megkértük a jóasszonyt, adja fel ezt is a postán, bélyeget ne is tegyen rá, otthon majd kifizetik a portódijat. Ma is őrzöm ezt a lapot, eltették emlékül a szüleim. Jó lenne utólag megköszönni ennek az asszonynak szíves készségét, mert valóban nagy ajándék lehetett ez szüleimnek karácsony táján: megtudták, hogy élünk, persze a sorok alapján aggódhattak is egyben. Polgárdi, 1944. XII. 21. Kedves szüleim! Két karácsonyi lapon kívül így akarok bővebben írni magamról. Értesítéseim óta a tartalékból az első vonalba kerültünk és azóta itt is vagyunk és leszünk is bizonytalan ideig. Egypárszor voltunk már tűzben - meg is fogytunk. Jelenleg védőállásban vagyunk és jó meleg földalatti bunkerban lakunk. Mindenesetre nem így képzeltem el a karácsonyunkat, borostás állal, piszkosan - de a sors így hozta, hát vállaljuk ezt is. Karácsony szent ünnepére az Istenhez fordulok és drága jó szüleimnek, Apukának, Anyukának külön-külön kezeit sokszor csókolva, Ottit, Timit szintén számtalanszor csókolva és üdvözölve, békés és kegyelemteljes karácsonyt, egyben szerencsésebb új évet kívánok, szerető fiuk és testvérük: Marci. A hideget és talán az izgalmakat nem egyformán viseltük el. Tőlünk Somoskéri Palit elviszik a kastélyba a betegszolgálatosok. Ludányi Lajos hiába keresi este az elsősegélynyújtó helyen, valószínűleg kórházba szállították. A bunker házi élete nem hasonlított a táborokban megszokott élethez. Nem voltak esti adomázások, mesélések, még azt se vitattuk meg, hogy hol lehet a felszabadítására váró ezredparancsnokunk. Ez csak ürügy volt, hiszen a kezdeti elvetélt próbálkozásunkon túl semmi mozgás nem volt körletünkben. Igaz, az őrségek és a különböző szolgálatok folyamatosan megtizedelték kis csoportunkat. Néha csak önmagunkkal beszélgethettünk, alvótársunkat se illett felkelteni gubancos álmából. December 23-ig így telt az élet, szinte unalmasan. Ezen a napon kora reggel , ködösítés volt a ruszkiknál, a túloldalon semmit sem láttunk a gomolygó ködben. Előkészületüket aknatűzzel párosították, bunkerunk közelébe is bevágódott egy akna. A kastélyhoz vezető út mellett az épületek közelében volt egy páncéltörő ágyú. Ez viszonozta a tüzet, de nem sokáig, mert telibe találták, használhatatlanná vált. Hírül kaptuk, hogy azon a tájon őrködő egyik társunk aknaszilánkot kapott a fejébe, és az ágyúkezelők is súlyosan megsebesültek. Déltájt elcsöndesedett minden, se lövöldözés, semmiféle mozgás, a ráták is eltűntek, megnyugodhattunk. A háttérben a civilek is feltünedeztek, hónuk alatt karácsonyfát szorongattak. Valószínűleg itt, a közelben vágták ki, holnap már karácsony. Mi vajon hol és hogyan fogunk ünnepelni? Horváth Tasziló századparancsnokunk hírül hozta, hogy megérkeztek valahonnét részünkre a karácsonyi szeretetcsomagok. Elöljáróban most délben ki is osztatott belőlük kóstolóba némi kis csokoládét. A többit majd holnap a kastélyban, a felállított karácsonyfa mellett kapjuk kézhez. Néhányan már szorgoskodnak idebent a fa feldíszítésében. Örömmel hallgattuk a tájékoztatást, előre örültünk a meleg szobának, és kíváncsian vártuk, mi lehet a szeretetcsomagokban, amit a hátunk mögül, illetve hazai családoktól kaptunk. Bizonyára téli ruhák - ilyeneket készítettünk mi is annak idején, még az iskolában a hadbavonult és a frontra került honvédeinknek. Ennivaló, szaloncukor, meleg kesztyű, sál, és
