Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)

Patasi Zoltán

PATASI ZOLTÁN

(Laczkó Sándor felvétele)

Patasi Zoltán 1930. március 12-én született Balázsfán. Édesapja, Patasi István (*1890) az első Csehszlovák Köztársaság alatt és 1938 után is falubíró volt, ezenkívül árusként járta a vásárokat feleségével, Antal Zsófiával (*1891). Két fiuk született, Imre (*1923) és Zoltán. Zoltán 1942-ben, a hat elemi osztály elvégzése után a dunaszerdahelyi gimnázium tanulójaként folytatta tanulmányait. 1944 őszén az iskolát bezárták, és a leventetársaival együtt 1945 februárjában Németországba hurcolták. 1945. április elején esett amerikai fogságba, de egy ideig brit kézen is volt. 1946 nyarán érkezett haza, a szülei ekkor Kisudvarnokban laktak. Három hónap múlva a családot Csehországba deportálták, a Prága melletti Strančice községbe, ahonnan csak 1949 április elején jöttek haza. Patasiéknak egy hétig istállóban kellett lakniuk Kisudvarnokban, ez után rokonokhoz mentek lakni Dunaszerdahelyre. Zoltán 1951 novemberében berukkolt Olomoucba. A kétévi katonai szolgálat után több helyen is dolgozott, elsősorban állami építkezési vállalatoknál (dunaszerdahelyi OSP és Pozemné stavby, Doprastav, Pozsony). 1990-ben vonult nyugdíjba. Bartal Katalinnal 1955-ben házasodtak, három gyermekük született: Piroska (*1955), Ágnes (*1957), és Zoltán (*1958). Jelenleg egy unokája és két dédunokája van. Felesége halála után (2016) Dunaszerdahelyen éli nyugdíjas napjait. A történetét négy interjúnk (2014 márciusa, szeptembere, 2016 augusztusa, szeptembere) és Patasi Zoltán memoárjai alapján készítettem el. Ezenkívül a Fórum Kisebbségkutató Intézet a „Video history" projekt keretében többórás filminterjút készített vele.