Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kosztolányi Gáspár
lehet, hogy ez csak ugyanaz, amit a Táncos öregapám mondott, „Fiam, hogy ha a kezed megvan repegélve, pisáljál rá nyugodtan és be fog száradni a repedés”, ezek a régi orvosságok voltak. Szabó őrmestertől kértem engedélyt:- Őrmester úr, be van dagadva a torkom, nem mehetnék el egy éjjelre valahova a faluba?- Jól van - mondta -, de reggelre jelentkezzél. Már akkor olyan jó honkolodott volt az idő, napnyugta után, megyek, megyek, és egy helyen hallom a szecskavágót. No, itt biztos van tehén. Bementem és olyan pajtaszerű épületben egy asszony, meg egy leány vágták a kórót.- Elnézést kérek, hogy magukra törtem, most jött a zászlóalj ide, be van dagadva a torkom, egy kis lázam van, nem aludhatnék éjjel az istállóban? Rám néznek, az asszony meg volt rémülve és azt mondja a leánynak:- Ty, ani ho nepoznáme - így szlovákul. - Cudzieho? Bože chráň!- Ale mamička, však...- Vy viete aj slovensky?4 - közbevágtam.- Maga szlovák?- Én magyar vagyok, de tudok szlovákul. Szlovákiában magyar iskolába jártam, és ott volt szlovákóra. És nekünk Violin közvetlen közel volt, az egy szlovák falu volt, még 1911-ben települtek oda turzovkai szlovákok, és az ottani gyerekekkel barátkoztunk, úgyhogy elég jól beszéltem már szlovákul. Azt mondja az asszony mindjárt, de akkor már magyarul:- Isten ments, istállóban, a konyhában jó meleg lesz! Tabányiéknak hívták őket. Bementünk a házba, volt ott egy faragott díszes pad, tulipános mintákkal, dunyhát tettek alám is, meg hegyém is. Azt mondták, hogy addig ne feküdjünk le, míg a férje és a fia haza nem jön Pestről, mert mind a kettő vasutas volt. Fél tízkor jöttek meg, de mire hazaértek, olyan bombázás volt Csepelszigeten, meg Pesten - az nincs onnan messze légvonalban -, hogy a föld is mozgott, egy óráig néztük ott kint. Hazajöttek az emberek, és aztán meséltem nekik, hogy mi van velem.- Dohányzik? - kérdezték.- Dohányzók, de sajnos már elfogyott. Eléggé szűkén volt nekik is, de azért megkínáltak cigarettával.- Majd reggelre szerzünk magának valahonnan dohányt.- Hát köszönöm, az jó volna. Aztán ezzel, mint a szlovákok szokták mondani haszla fajka,5 és lefeküdtünk. Mit tesz isten, másnap kijövünk körülbelül egy kilométerre Maglódtól, amikor kiabálnak a harmadik századból:- Kosztolányi honvéd jöjjön azonnal hátra, magát keresik.- Téged keresnek, fuss hátra - mondta Szabó őrmester. A leányka volt, a Zsuzsika, biciklivel hozott nekem egy hosszúkás dobozban müzliket, üres cigarettát és volt benne még töltő is. És hozzá négy pakli finom, illatos vágott dohányt. Mondta, hogy eztet tudták most szerezni hajnalban. Még annyi idő se volt, hogy puszit adtam volna érte. 137 4 Te, nem is ismerjük. Idegent? Isten őrizz! / De anyuka, hiszen... / Maguk tudnak szlovákul is? 5 szó szerint: kialudt a pipa; értelme szerint: vége a mesének
