Kőrös Zoltán (szerk.): "Muszkaföldön". Felvidékiek visszaemlékezései a szovjet hadifogságra - Elbeszélt történelem 3. (Somorja, 2015)
Tóth Károly
124- És miről volna szó?- Csak arról, hogy ezt a két embert - az egyik a bátyám, a másik meg a barátja - vigye át magával a határon. Aztán csak megegyeztünk. Az úriember elmagyarázta, hogy amikor befutunk a végállomásra, oda még kilenc kilométer Ipolytölgyes, és csak egy busz van szombaton: aki arra nem fér fel, az csak gyalog mehet. Mondta Pistának, hogy muszáj lesz felnyomni minket a buszra, mert mindenki arra akar menni. És ha már odaérünk Ipolytölgyesre, csak ötven lépésre kövessük egymást, hogy ne hárman menjünk egyszerre.- Már innen mehet haza - mondta végül a Pistának, amikor megérkeztünk a helyre -, már a többi az én dolgom. - Megjött a busz, sikerült is felkerülnünk rá, és Pista már ment is haza. Elindult a busz, és nagy nehezen eljutottunk I polytölgyesre. A lányok az akácfás utcát söpörték, készítették, tisztázták, és már olyan otthoniasan éreztük magunkat, akárcsak otthon. Az úriember olyan ötven métert előttünk ment egyedül. Mondta, hogy figyeljük meg, melyik házhoz fog bemenni, aztán mi is menjünk be oda. A szomszéd felől végig lesz egy ölfa összerakva, menjünk be mellé, a szerhacsurgásba, és addig legyünk ott, amíg nem fog értünk jönni valaki az udvarba. Ez mind sikerült, bementünk és vártunk. Egyszer csak jött egy asszonyka, söpörte az udvart - de hát az udvar az tiszta volt:- Halinak bajtársak, halinak? - kérdezte.- Halljuk_- Nincs otthon a férjem, muszáj lesz várni, csak este jön haza a határból, tehenekkel van. Éjjel nem viheti át magukat a határon, mert akkor agyonlőhetik magukat. Már sötétedett, amikor megjött az udvarba a teheneskocsi. Mentek hátra: ketten laktak abban az udvarban, csak közös konyha vagy pitvar volt. A hátsó házban lakott az, aki aztán átszöktetett. Mind a kettőnek volt valami kevéske földje, és teheneik. Láttuk a gazdát, de nem tudta, hogy mi ott vagyunk megbújva. A felesége már mindjárt újságolta neki, hogy ott vagyunk. Nemsokára - már akkor égett a lámpa, sötét volt - oda is jött a gazda.- Bajtársak, bajtársak, halinak engem?- Halljuk!- Na most már jöjjenek ide hátra, megyünk be vacsorára! Már a vacsora várt bennünket: ilyenek a magyarok!- Éjjel nem indulhatunk - mondta -, átviszem magukat szívesen, és ha bajba kerülnek, azon leszek, hogy ki tudjam magukat védni. Ne búsuljanak, nekem vannak itten megbízható embereim, ha meg is fognak, nem lesz baj. De éjjel nem indulhatunk, mert agyonlőhetnek! Megvacsoráztunk, egyszer csak kinyílt a szobaajtó, és egy olyanszerű ember, mint mi, bejött és jó estét köszönt. Odajött hozzánk, kezet adott, és átnyalábolt.- Két hete jöttem haza én is, ahonnét maguk jönnek! - mondta. Az az ember volt, aki elöl lakott. Oroszországból jött haza, úgy mint mi, de ő hivatalosan.- Magukkal érzek, jöjjenek velem, és legyenek a vendégeim! - azt mondta. - Az asszony már tálalt is!- Hiszen most ettünk e.J- Pedig a részükre van csinálva! - Egy cseppet muszáj volt ennünk. Azt mondta, hogy ő azt a szeretetet, amiben ő is részesült, nem tudja elfelejteni, azt akarja, hogy jóhiszemmel menjünk el tőle, és hogy sikerüljön az átszökés.
