Kőrös Zoltán (szerk.): "Muszkaföldön". Felvidékiek visszaemlékezései a szovjet hadifogságra - Elbeszélt történelem 3. (Somorja, 2015)
Tóth Károly
vannak készülve. Amit a zsidóktól összeszedett vagyont, azt mind elvették tőle. Vállalkozó volt, építész, és aztán végtére ő is segített hajtani a zsidókat. Azt mondták, hogy egész vagyont összegyűjtött. Eladta a zsidó telepeket, és végtére annyira vitte, hogy ő volt a vevő: nem fizetett semmit se érte, csak átkönyvelték, és kész. Aztán a halála után mindent elvettek, amit a zsidóktól elszedett. Irány a határ Szombaton délben a minisztériumban találkoztunk. Civil ruhában voltam, Pista elégette az öreg katonaruhát a kertben, és olyat adott rám, amit már ő a minisztériumban nem használhatott. A Feri is átöltözködött az Ilonánál, és némileg passzolt is rá a civil ruha. Pista már tudta, hogy melyik vonattal kell mennünk. Ipolytölgyes községbe kellett jutnunk, és ottan az Ipolyon átmenni. Pista megvette mind a kettőnknek a rendes jegyet, felültünk a vonatra és kerestünk olyan kocsit, ahol nem lesznek olyan sokan, hogy ne legyünk feltűnők. Hárman ültünk szemközt, és egyszer csak jött egy férfi. Úriembernek nézett ki, és megkérdezte, hogy üres-e a hely szemközt. Mondtuk neki, hogy tessék, üljön le, négynek szól.- Nézd a! - egyszer csak mondta Pista, de már fel is ugrott és szaladt egy katona után, aki sétált végig a kocsin. Mi nem tudtuk, ki az, de aztán kiderült: éppen az a szakaszvezető volt, aki őt nemrégen átszöktette a határon. Melléhúzódott, megnyomta a vállával, a katona ránézett, és aztán mentek a másik kocsiba sétálva. Pista elmondta neki, mire kéri őt: hogy itt van a bátyja és a haverja, és hogy segítse át őket a határon, mert nem mehetnek haza.- Ne sírjon - nyugtatta a Pistát -, haza fognak menni! Magukkal szemben ül egy úr, az apja ki van telepítve, és ő is ki lesz. Most volt megnézni azt a házat, ami az övé lesz. Olyan ház kellene neki, amibe el tudná helyezni a cséplőgarnitúráit. Kérjék meg őt szépen csendesen, hogy vigye át magukat - van neki összeköttetése, aki átcsúsztatja őket a határon, úgy mint magát két hete. És ha mégis elfognák őket, csak énhozzám hozhatják be őket, az a szakasz az enyém! De velem többé ne találkozzon, hogy ne legyek feltűnő, mert én sem tudom, hogy engem ki les. Pista visszajött, és engedélyt kért attól az úrtól. Mondta is, hogy csak tessék, és be is mutatkoztak. Pista elkezdte tőle tudakolni, hogy hova tetszik menni, mi ügybe, de aztán csak rátért a dologra:- Ide hallgasson, komoly dologról van szó. Maga át lesz telepítve?- Honnét tudja azt maga, hát hol volnék?!- Maga most volt ott!- Á, dehogy... De végtére csak beletörődött az úriember, mert a Pista megmondta neki, hogy mindent tud.- Ne hányja magáról - mondta Pista -, még én segíthetek magának a baján!- Milyen bajomon?- Maga olyan helyet keres, ahol el tudná helyezni a cséplőgarnitúráit! Hallotta, hogy a Pista mindent száz százalékig leadott neki.- Bármikor a minisztériumban felkereshet! - és kivett neki egy névjegykártyát. - Oda fog menni, ahova maga akarja!- Hát maga is benne van a bizottságban? - kérdezte az úriember.- Nem vagyok benne, de a legjobb barátaim végzik. Oda fogják magát betenni, ahova maga akarja. 123
