Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Dittel Laura
DITTEL LAURA 84 - A következő napok hogy tettek?- Következő napok tele voltak munkával. Reggeltől estig dolgoztunk, folyton készenlétben álltunk. Kaptunk egy telefonkészüléket, lehúztak a kultúrháztól egy vonalat. Meg voltunk győződve, hogy lehallgatják. Az első napokban szerintem le is hallgatták. Mindig hallottunk benne valami érdekes kattogásokat. Felhívásokat írtunk, informáltuk az embereket, folyton beszéltünk a hangszóróba az eseményekről, mik történnek. A kassai VPN-központból kaptuk az információkat, azokat továbbítottuk az emberek felé. Mindent igyekeztünk lefordítani magyarra, mert természetesen minden szlovák nyelven jött, és mi igyekeztünk közvetíteni az embereknek, akik nem beszélnek szlovákul, hogy azok is megértsenek mindent, hozzájuk is eljussanak az információk, úgyhogy ezekkel foglalkoztunk. Utána elég hosszú ideig azzal foglalkoztunk, hogy a romániai reformátusoknak gyűjtöttük a segélyt. Amikor Romániában is megmozdultak a dolgok, rengeteg ember ebbe volt bevonva, a segélydologba. Pénzt meg ruhát gyűjtöttünk. Még előtte a VPN-nek is gyűjtöttünk pénzt. Folyton ott voltunk az irodában, az emberek jöttek, panaszkodtak, elmondták a problémájukat. Úgy használták ezt az irodát, mint valami panaszkodóhelyet. Gyakran tudtunk segíteni, de a legtöbb esetben nem tudtunk, csak meghallgattuk őket. Általában jó volt, az emberek hozták a támogatást, kifejtették a véleményüket, ha nem is tudtak sok pénzt adni mondjuk a VPN működésére, de legalább eljöttek szólni, hogy háttetszik nekik ez az egész. Ez egy olyan időszak volt, amikor mindig nyitva volt az ajtónk és hallgattuk az embereket, gyűjtöttük tőlük az információkat, továbbítottuk az információkat.- Ki dolgozott még ott állandó jelleggel?- Állandó jelleggel senki. Én sem olyan pozícióban voltam, hogy az egy fizetett funkció lett volna, nem volt fizetett funkció soha, de dolgoztam. Minden reggel elmentem hétkor és este hétkor meg hazamentem. Hiába voltam munkanélküli, nem is fordult meg a fejemben, hogy munkát keressek.- Nem is kötött munkahelyre gondoltam, hanem arra, ki volt ott rendszeresen, be voltatok-e osztva?- Nem voltunk beosztva. Munkaidőben természetesen azok voltak ott, akiké az iroda volt. A természetvédők irodájában voltunk, megtűrtek minket elejétől fogva, és nagyon aranyosak voltak. Bár a forradalom alatt legalábbis az első hetekben mi többen voltunk, mint a természetvédők, és nagyon útban voltunk nekik, most már tudom. Sülé Péter állandó dolgozója volt a természetvédő-irodának, úgyhogy ő naponta ott volt. Zsolner Áki továbbra is Kassán dolgozott, de munka után mindennap eljött, és este folytattuk a munkát. Hozta az információkat, hozta a munkát, mit kell megcsinálni. Az első fontos lépés az volt, hogy megszerveztük a helyi referendumot arról, hogy az emberek elfogadják-e a jelenlegi tanácselnököt, vagy pedig nem, egy másikat szeretnének helyette. Ez elég nagy munka volt. Egyrészt nem voltunk teljesen biztosak benne, hogy megengedi-e a törvény az ilyesmit, szóval utána kellett járni, mert annak idején nem volt valami gyakori dolog, hogy egy településen valaki referendumot szervezzen. De megcsináltuk, megszerveztük, tulajdonképpen egy pár
