Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Dittel Laura
ember szervezte meg, és egy hétvége alatt lefolyt a referendum. Az is nagyon tetszett nekem, ahogy az akkori tanácselnök, Sokolovsky elvtárs fogadta a dolgot. Előre megmondta, hogy elfogadja a referendum eredményét, akár pozitív, akár negatív lesz. És a referendum eredménye az ő számára negatív lett. Szóval tetszett nekem, hogy betartotta a szavát és visszalépett, otthagyta a funkcióját.- Térjünk még vissza a referendumhoz.- A referendum hétvégén zajlott le, gondolom péntek, szombat, vasárnap. Természetesen előre informáltuk az embereket, hogy miről van szó, miért van ez. A hangszóróban egyfolytában mentek az információk, majdnem nonstop. Azt akartuk, hogy minél többen eljöjjenek, egyrészt hogy érvényes legyen, másrészt hiteles legyen az eredménye. Szerettük volna, ha mindenki eljön. Komolyan rengetegen eljöttek. Aztán természetesen majdnem egész éjjel számoltuk a válaszcédulákat. Az eredmény nyomán a tanácselnök visszalépett a tisztségéből, s helyére Zsolner Aki lépett. Még a referendum előtt kezdett a helyi VPN két részre oszlani. Az egyikbe azok tartoztak - most Zachariáš Pisti szavát fogom használni -, akik csak rombolnak, de nem gondolnak arra, hogy mi lesz azután. A másik csoportot azok alkották, akik inkább háromszor meggondolták, hogy rombolni, vagy nem rombolni. Ha rombolni, akkor mit, és inkább azon gondolkoztak, hogy mi lesz azután. A két rész, azt hiszem, egyforma erős volt. Zsolner Ákos azokhoz tartozott, akik romboltak. Zsolner volt a vezetője annak a csoportnak, amelyik mindenáron és gyors változásokat akart. Ami mondjuk az elején nagyon is jó volt, szükség volt egy olyan energikus emberre, aki nem sokat gondolkozik, nem sokat teketóriázik azokon a dolgokon, amiken nem kell. Az egyik ilyen fő kérdés a referendum volt. Zsolner Áki csoportja mindenáron gyorsan meg akarta valósítani a referendumot, de nem nagyon gondolkozott azon, hogy mi lesz, ha nem lesz tanácselnök. A másik csoport viszont elejétől fogva látta, hogy fönnáll a veszély, hogy nem lesz senki, aki vezesse a várost, és olyan helyzetbe kerülünk, hogy helyi választásokat kell csinálni. Én magamat nem tudom, hogy hová soroljam, mert tulajdonképpen mindig Zsolner mellett dolgoztam, én voltam az első számú asszisztense, aki végrehajtotta, amit mondott, de egy idő után már nekem sem tetszett mindegyik határozata vagy szóval minden egyes gondolata. Most utólag ha visszagondolok az egészre, úgy látom, túl fiatal voltam ahhoz, hogy bárkinek is nemet mondhattam volna, főleg nem egy felnőtt embernek, akit már régtől ismertem, és akit respektáltam. Egy idő után azonban azt kezdtem érezni, hogy a másik csoportnak van igaza, s hogy inkább azon az úton kellene menni. Szóval lassabban rombolni, és többet gondolkodni azon, mi lesz ezután. Eközben azonban a másik csoport, amelyik Zachariáš Pisti körül alakult, teljesen abbahagyta a VPN-ben való munkálkodást. Sajnos nem tudom megmondani, hogy pontosan mikor történt ez, azt sem tudom, hogy három vagy öt hónapra az első napoktól.- Végül is a régi tanácselnök mikor mondott le?- A referendum után.- Melyik hónapban?
