Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Bárdos Gyula
lakik, próbáljam meg én is. Megcsináltam, beírtam, és simán kaptam kollégiumot. 47 Soha nem szóltam erről senkinek, de nagyon jó volt, mert nem kellett naponta utaznom. Pozsonyban közösségi élet volt, működött a JAIK, többet lehetett színházba menni, többet lehetett Magyarországra menni, mert csak gondoltunk egyet és mentünk. Nagyon meghatározó volt az is, hogy az egyetemen ismerkedtem meg a feleségemmel, elsőévesként. Másodévesként nősültem meg, egyetemistaként. Ő még inkább kapcsolatban volt a magyar irodalommal, nagyon jó versmondó, előadó, énekes. Sajnos az én életemből kimaradt az ilyesmi, soha nem tanultam meg hangszeren játszani. Ebben az egy dologban nem hallgattam az apámra, aki mindig mondta, hogy zeneiskolába kellene járnom, s meg kellene tanulnom valamilyen hangszeren játszani. Igaza lett, mert ez bizony hiányzik. Nem mondom, hogy szuper jó hallásom van, de azért azt sem mondhatom, hogy botfülem van.- Tehát azért bekapcsolódtál a magyar közéletbe? Említetted a JAIK-ot? A JAIK munkájába mikor kapcsolódtál be, hányadik évfolyamban?- Rögtön, a kezdet kezdetén. Sőt, a JAIK-ba gimnazista koromban is jártam. Hiszen Szencről ez nem volt nagy távolság. Elég nagy csavargó voltam, eléggé szabad voltam, tehát önálló. S ahogy már említettem, nyáron mindig dolgoztam. Egyszer betonoztunk a vasúti vállalatnál. Nekem erre azért volt szükségem, mert egyrészt jól lehetett pénzt keresni, másrészt kaptunk szabadjegyet a vonatra. Évente négyszer kaptunk szabadjegyet, és azzal mehettünk keresztül-kasul az országban. így mentem el Prágába, így jártam Kassán, teljesen ingyen bejártam az országot. Nem aludtunk sehol, fiatalok voltunk, nem kellett aludni. Nem volt ez egy példaértékű dolog, de így megismertem Prágát. Tehát nem a könyvekből, hanem elmentünk és láttuk. Ugyanúgy Kassát.- így kerültél el Pozsonyba is, a JAIK-ba?- Igen. Bár soha nem voltam vezetőségi tag, de minden rendezvényen ott voltam. A JAlK-nál kicsit nehezményeztem, hogy elég szűk kör volt az, akik irányították.- Kisajátították?- Pontosan. Ők döntöttek a programokról. De az egész JAIK egy nagyon pozitív dolog volt. És tetszett nekem, hogy az előadások előtt és után a kávéházakban közös beszélgetések voltak. Ezek nagyon jók voltak. Ezek olyan beszélgetések voltak, amilyenre korábban soha nem volt lehetőség olyan szinten s olyan emberekkel. Nagyon sok barátom volt, szlovákok is, magyarok is. De azokból kevés volt, akinek hasonló volt az érdeklődési köre, mint az enyém. CD 00- Milyen meghatározó élményed van ebből az időből?- Nagyon meghatározó élményem volt a JAlK-ból Cseh Tamás többszöri fellépése. Cseh Tamás rebellisnek számított. De nemcsak ő volt itt, hanem például Bródy János. Itt el kell mondanom, hogy nem voltam vezetőségi tag a JAlK-ban, de ha valakit a kollégiumban el kellett szállásolni mint vendéget, mindig segítettem. Vagy amikor Dinnyés Jóskáék egy láda sörért eljöttek fellépni. RDO
