Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Végh László
VÉGH LÁSZLÓ 390 kosrendőrök, elvittek a Februárkára és ott kihallgattak. Primitív kérdéseket tettek föl. Volt is egyfajta védettség, meg nem is, de ebben a főnökség, Sziegl, aki szintén kihallgatott tanú volt, nagyon jól kiállt, ez le van írva Miklós könyvében. A Danásféle parti meg a Lénárt Jancsi rendszeresen bejártak a kormányhivatalba Szieglhez, nem naponta, de elég rendszerességgel bejártak. Sziegl kezelte ezeket, ő szokott velük foglalkozni, öntött nekik valamit, aztán elmentek. Amit tudtam, azt Lacitól tudtam, vele erről sokat beszéltünk, és mondta, hogy voltak a különböző találkozások. De tevékenyen nem voltam bekapcsolva a bizottság munkájába. Miklós pedig meg szokott várni a kormányhivatal előtt, volt egy nagy park és ott, a pádon. Vagy ott beszélgettünk, vagy bementünk egy kávéra, borra a kávéházba. És ott lefényképeztek és azt előhúzták három nappal később, hogy láttunk benneteket, miről beszéltetek? A Duray Szieglhez is följárt, néha föl szokott jönni.- Akkor most 1989. Hol voltál 1989. november 17-én, 18-án?- Akkor már átköltöztünk a posta épületéből a kormányhivatalba, ott ültünk bent ebben az új épületben. Akkor kezdődött a főosztályunk megszüntetése, tulajdonképpen bujtatva összevontak bennünket a nemzeti bizottságok főosztályával. Sziegl már nyugdíj felé járt, és helyettessé degradálták. Mi is ilyen összevont osztály munkatársaként voltunk ott 89-ben.- Ki volt a főnök akkor?- Szlovák kolléga volt a nemzeti bizottságok főosztályának a vezetője, Jozef Kabátnak hívták. Sziegl csak mint helyettes volt. 89 úgy kezdődött, hogy az év elején volt a 33-ak-féle beadvány. Amikor Dobosék elkezdték annak a bizonyos memorandumnak az összeállítását, a tiétek már megjelent 1988-ban, ősszel. Akkoriban a magyar konzulátus munkatársai nagy érdeklődéssel voltak irántunk. Sziegl rendszeresen bejárt a konzulátusra, és a 80-as évek vége felé már föl is rótták neki, hogy miért jár olyan sokat a magyar konzulátusra. És akkor mondta, hogy most visszafogja magát, és majd elküld engem. Tudniillik akkor még nem úgy volt, mint a mai világban, mi megkaptuk az összes kormányanyagot. Ott volt nálunk pár napig vagy egyáltalán, örökre is. Ez iránt mindig nagyon érdeklődtek a konzulátus munkatársai, és mi lefénymásoltuk nekik, és valahogy mindig eljuttattuk hozzájuk. És akkor, 88 őszén egyszer Várady Lajos behívatott engem, meghívott kávéra, és mutatta a 88-as memorandum aláíróinak a listáját, s kérte, mutassak rá, hogy ezek közül ki a jogvédő.- Ti a kormányhivatalban ezt a 88-as memorandumot nem ismertétek? Azzal nem kellett foglalkozni?- A 88-asra már nem emlékszem. Amit Duray küldött ki, még a régebbiek, azok mind ott voltak nálunk. De azt elküldte a mi címünkre is, és a kormány címére is. Ehhez aztán mindig kellett állásfoglalást csinálni a részünkről, hogy most igaz-e, amit ott állítanak, tényleg kevés-e az iskola stb. Ami hozzánk jött, azok ott voltak elrakva nálunk a páncélszekrényben. A lényeg az, hogy a 33-ak memorandumának a szövege valamikor 1989 januárjára állt össze, és ezt nekem adták fordítani a Varga Lajoson keresztül. Mivel elég hosszú anyag volt, és több napig eltartott, úgy
