Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Végh László
oldottam meg, hogy valamelyik gyerekem, például az Ani beteg lett, és otthon maradtam pár napig. Éjjel fordítottam, kézzel írtam, Varga Lajos pedig a reggeli busszal vitte föl Pozsonyba a Szabó Rezső titkárnőjének. A Kort cégnél volt akkor Rezső, ott gépelték. Aztán február 20-i dátummal lett postázva Jakešnak meg Szlovákiába Janóknak, Colotkának. Emlékszem, a Colotkának címzett borítékot Kvarda Öcsi vitte az iktatóba. És akkor azt aláírtuk, az a 33 ember. Meg volt válogatva, nem akárki írhatta alá, mert ez egy ilyen reformkommunista ihletésű beadvány volt. A kormányhivatalból Sziegl is aláírta, meg én is, amiből botrány is lett. Hogy mi akar ez lenni, miért nem mondjuk, miért kell így megoldani. Kizárás meg elbocsátás ilyesmi nem volt. Sőt aztán ugyanezek az emberek ősszel már nagyon támogattak mindent. így kezdődött 89 nekem. Ez volt a 33-ak dokumentumának az elkészítése, fordítása meg ilyesmi. Ezzel foglalkoztam.- A falurombolásra még rákérdezek olyan szempontból, hogy mennyire gyűrűzött be a hivatalba, mennyire volt ez egyáltalán téma?- Ott nem volt téma, hangsúlyosabban ez nem volt téma. Amikor a 33-ak memoranduma kijött, akkor jöttek, hogy csináljunk egy alapos jelentést az itteni nemzetiségek helyzetéről. Ezt Knotek dolgoztatta ki, az összes változata itt van nálam. Elkészült nálunk ez a nagy jelentés, kormányanyag lett belőle, úgy lett előterjesztve.- És az Új Mindenes Gyűjtemény?- Az Új Mindenes volt az első botrány. 1988-ban ősszel a Fábry Napokon alakult egy ilyen aláírók társulása, és akkor ott azt kértük, hogy az akadémia hozzon létre egy önálló nemzetiségi osztályt. A beadvány bekerült a kormányhivatalba, és ez a bizonyos összevont nagy osztály is foglalkozott vele. Az Új Mindenes mellett volt egy szerkesztőbizottság, az kezdte el kidolgozni ennek az intézménynek a tervezetét. Annak egyik pontja volt, hogy az akadémián foglalkozzunk az intézményi háttér kialakításával.- Ezzel foglalkoztatok?- Persze, foglalkoztunk, s rajtam számon is kérték, hogy miért írogatok ilyeneket alá, miért nem mondom meg, hogy itt vagy köztünk, és mi támogatjuk stb. Szóval akkor már oldottabb légkör volt.- S mire jutottatok?- Mi tanácsadó és nem végrehajtó szerv voltunk, aminek megvolt a maga hátránya, és voltak előnyei is. Például mi bármit tudtunk kutatni, tanácsolni meg javasolni, de nem voltak eszközeink a végrehajtásra, mi csak javasolni tudtunk a miniszternek, az akadémia elnökének vagy akárkinek, hogy ezzel foglalkozni kell, de nem tudtunk dönteni. Ez mindig elment afelé, hogy majd a minisztérium, összeül a kollégium, aztán megbízza ezt meg amazt. Ennyi volt ennek a beadványnak a sorsa.- Nyilván ez egy háttérintézmény volt. 391 VÉGH LÁSZLÓ
