Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Mihályi Molnár László
jóindulatára, toleranciájára és demokratikus érzéseire kellene számítani abban, hogy a jogainkat megkapjuk. A történelmi tapasztalat is eddig mindig azt igazolta, hogy ez sajnos nem történik meg magától, hanem csak akkor, ha politikai nyomásgyakorlás van. Ha valaki feltétel nélkül megy bele egy egyezségbe, kiszolgáltatott helyzetbe kerül. A hatalom vagy az erősebb mindig abba az irányba mozdul el, ahonnan támadás éri. Mivel a szlovák nacionalizmus megerősödött, az egész Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom elmozdult abban az irányban, főleg hogy olyan emberek is megjelentek benne, mint Vladimír Meóiar. Az Együttélésben azok az emberek voltak benne, akik az 1970-es évek közepétől, főleg pedig 1977-től részt vettek nyári táborokban. Míg az MKDM-ben csupa olyan ember jelent meg, akit nagyrészt nem ismertünk. Ők inkább az egyházi szervezeti rendszer szerint alakultak meg, politikailag elég járatlanok voltak. Azt hiszem, Püspöki Nagy Péter volt az egyetlen, aki ismertebb ember volt köztük, ellenzékisége és tanulmányai révén is. Csak érdekes módon, amíg történésznek szerintem nagyon jó, a politikai ambíciói olyanok voltak, amilyenek a demokráciában nem éppen kívánatosak. Nagyon is a személyes érdekeit tolta előtérbe. És ebben az időben az ő döntései voltak mérvadóak az MKDM-ben, amihez talált egy partnert Rajczy László személyében, aki, ugye, csúfos búcsút mondott később a prágai parlamentnek. Valóban nagyon lejáratta a mozgalmát is, meg saját magát is, elég sok kárt okozott abban az időben. A keleti régióban MKDM alig alakult. Zachariáš Pistivel mi mentünk ki például Somodiba MKDM-et alapítani, mert tudtuk, ahol nincs magyar iskola, illetve nincs erősebb magyar bázis, ott valóban ezekre a keresztény csoportokra lehet építeni. Tehát nem zavartuk az ő köreiket. Ha ezt lehet megalakítani, akkor ennek a megalakulását t támogattuk. Mert tudtuk, hogy itt a környéken egy kemény pártstruktúrával kell szembenézni valamennyi faluban. A kelet-szlovákiai első MKDM-felhívást én fogalmaztam, és a parókián sokszorosítottuk. Tőlem ugyan nem volt sohasem idegen, hogy így működjön a szervezet. Csak hát úgy gondolom, a keresztény gondolatok terjesztésének a feladata a templomok papjaira tartozik, a politika pedig politikai pártok dolga. És lehet egy politikai párt keresztény erkölcsű, de ha ilyen templomos szervezetekké alakul át, akkor elcsúszhat az egész. Csak azt a réteget tudja elérni, amelyik kötődik a templomhoz. Az pedig az idősebb korosztály. S a fiatalokat így végképp elveszítjük. Ami később be is igazolódott, sem az MKDM, sem az Együttélés nem tudta a fiatalokat megnyerni. Nem tudhatta az Együttélés sem, mert a Csemadok meg az idősek szervezete volt. Itt, helyi szinten aztán ellentétek alakultak ki a város, amit ZsolnerÁkos vezetett, és az Együttélés között. Ez a csata végül az 1990-es önkormányzati választásokkor dőlt el, amikor Zachariáš Pisti elvállalta az Együttélés jelölését. Eleinte nem akarta, ő egy jó műszaki szakember, és a szakmájában akart érvényesülni. De ismertük, hiszen Prágában szervezőember volt az Ady Endre Klubban, később Csombor Klubot, a Csemadokot is szervezte Szepsiben. Akkoriban az Együttélésben a szervezőtitkár Fuksz Sándor volt, aki ugyan nagykaposi, szóval Keleten volt, de pont ezt tudtuk kihasználni. Hogy amíg két hétig utazott Pozsony felé, két hétig visszafelé, közben végigjárta az összes szervezetet, úgy mondanám, egy kicsit gatyába rázta őket. Sándor nagyon sok mindent meg tudott szervezni, ki tudott védeni. Egy dologgal azonban ő sem tudott szembenézni, a Gyimesi-problémával. Az önkormányzati választásokon Zachariáš Pisti magasan nyert. Tekintélye volt a városban, és nagyon rugalmasan, illetve toleránsán tudott a szlovákokkal is tárgyalni. Tehát minden irányból elfogadták őt tárgyalópartnernek. 329 MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ
