Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Balassa Zoltán
BALASSA ZOLTÁN 30 ron. Ott lekapcsolták őket. Étlen-szomjan, gyerekestől ott kellett órák hosszat várakozniuk. Elkobozták az összes példányt. Furmann Imre valakit kiküldött a határra az MDF helyi szervezetéből, hogy próbáljon segíteni, de nem sikerült. Ekkor bejegyeztettük a társaságunkat. Ezt simán elintéztem, és azután már a szükséges iratokkal mentek a határőrségre. így visszaadták a lapokat. Az elkobzás után rögtön felhívtam Prágában Bredár Gyulát, és kértem Forró Evelyn elérhetőségét. Ő volt akkor a Magyar Rádió prágai tudósítója. Alaposan ismerte a helyzetet. Azóta sem volt ennyire beavatott tudósítója a Magyar Rádiónak. Kiváló tudósításai voltak. Utódja már nem volt annyira jól tájékozott. Felhívtam Forró Evelynt, bemutatkoztam és elmondtam neki, mi történt. Hivatkoztam Rákos Péterre és Bredár Gyulára. Ő bemondta a Kossuth Rádióban a hírekben a lapelkobzást, amit azután a Szabad Európa Rádió is átvett. Amikor aztán mentek a lapszámokért, a határőrök könyörögtek, máskor a Szabad Európa ne mondjon be ilyen híreket. Ez már 90 elején történt. A harmadik szám sajnos Miskolcon tűnt el, ezt már nem adták ki. Nem is tudom rekonstruálni a számot. A rendszerváltás után, mivel MDF-tag voltam (a pártba nem léptem be), annak a külügyi bizottságában dolgoztam. Elemzéseket készítettem. A Bem téren egy nagyon jó, értelmes társaság gyűlt össze. A munkánknak aztán mennyi haszna volt, nem tudom. Ezt Jeszenszky Gézától kellene megkérdezni. Úgy vélem, nem sok vizet zavartunk. Amikor megalakultak az első civil képződmények, az első pillanatban nekem volt egy idealista elképzelésem, nem biztos, hogy jó, ha pártpolitikai alapon szerveződne a közélet. Ám tudtam, Nyugat-Európában politikai pártok csatározása zajlik, és ha mi, úgymond, felzárkózunk a Nyugathoz, elkerülhetetlen lesz a politikai pártok alapítása. Azon a budapesti kerékasztalon is, ahol A. Nagy Laci is ott volt, mondtam neki, a KMBT egyelőre még nem csatlakozik sehova, tájékozódunk, aztán meglátjuk, mit tegyünk. Kassán Csala Lia kezdte az FMK-t szervezni, miután megalakult nem a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, hanem a Polgári Fórum, mert ezek a fiatalok Prágával álltak kapcsolatban. Be-bejártam közéjük. Olyan káosz volt, egyszerűen nem volt mód érdemi tárgyalásokra senkivel sem. Mégis tartottam velük a kapcsolatot, de saját utakon jártunk. Később a Domino fórum szerkesztőségében már komolyabb beszélgetéseket folytathattunk. Duray Miklós megjött az Egyesült Államokból valamikor december elején. Őt nagyon vártuk, hiszen komoly ellenzéki múlttal és kapcsolatokkal rendelkezett. 1968 óta személyesen ismertem. Akkor voltak olyan elképzelések, hogy a Csemadok átalakulna párttá. Majd olyan hangok is voltak, főleg az FMK részéről, hogy a Csemadokot le kell építeni, mert azt kommunisták hozták létre. Tehát mindenfajta gondolat kavargóit. Miklós végigjárta Dél-Szlovákiát. Kassán minden a Tháliában zajlott. Ott gyülekeztek a magyarok. Ott zajlottak a gyűlések, a beszélgetések, viták. Ennek is volt kínos része. Gyüre Lajos volt a színház dramaturgja, de hogy ne kelljen színt vallania, Prágába utazott egy bélyegkiállításra. A színészek emiatt elővették. Ebből heves vita kerekedett. Le is mondatták, és otthagyta a színházat. A nyilvános viták minden témakört érintettek, de ezek teljesen spontán módon zajlottak. Az emberek fejében még akkor nagy volt a káosz. Valaki fejtegette, magyar politikai pártra egyáltalán nincs szükség. Az egyik kolléganőm megkérdezte, hogy mi lesz ezután. Megalakulnak a politikai pártok, választások lesznek, aztán a szavazatok arányában a képviselők bekerülnek a parlamentbe, és akkor azok
