Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Balassa Zoltán

fognak dönteni. Megalakul a kormány és irányítani fog. Csodálkozva nézett rám. 31 Egyes embereknek ez abszolúte nem volt világos. Fogalmuk sem volt róla, mit jelent a demokrácia. Később is a választások alkalmával sokan nem értették, hogy a Szövetségi Gyűlés kétkamarás, hogyan kell karikázni. Ráadásul itt van a Szlovák Nemzeti Tanács. A három listát sok ember nem tudta megemészteni. Mosolyognom kellett, hiszen ez nem olyan bonyolult dolog volt. Főleg az idősebb emberek emlékezhettek volna az egykori választásokra, mégis azoknál is teljesen kikopott és eltűnt ez a valamikori tudás.- Térjünk még vissza a színházhoz. A színészek azonnal csatlakoztak?- Nem rögtön, amennyire tudom, a Nagyszínház hamarább, itt még kivártak egy darabig. Meg kellett őket piszkálni, és akkor aztán már csatlakoztak. Amikor én is beszéltem november 26-án, még voltak olyan hangok, hogy hú, de merész vagyok.

Pedig bennem már akkor semmilyen félelem nem élt. Láttam, a Szovjetunió megindította a reformokat, Magyarországon és Lengyelországban zajlik a rendszerváltás, nemsokára összeomlott az NDK, tehát Csehszlovákia sem tarthatja magát már sokáig. Nincs komoly kockázata a közszereplésnek.- A Tháliának mi volt a szerepe?- A Tháliát nyitva tartották, és ott tartottunk minden gyűlést. A Csemadok is, meg mindenki. Kádek Gábor művészettörténész, aki a Nyilvánosság az Erőszak Ellenben vállalt szerepet, előremutató javaslatokkal állt elő, csak olyan nyelvezettel, hogy nem is értettük, miről beszél. Nagy kár.

Ekkor jött Duray, és megegyeztünk, pártot kell alapítanunk. Még nem volt neve, de ebből lett az Együttélés. Többfajta elképzelés kavargóit. Kolár Péter elvállalta, kidolgoz egy vázlatot. Nekem is odaadta véleményezésre. Én is igazítottam rajta, meg mások is. Később a városi levéltár felkért minket, hogy a város krónikája számára dolgozzuk föl az Együttélés történetét. Ebből pontosan tudható, mit csináltunk akkor. Január 18-án járt Duray Kassán a Thália Színházban. Február 7-én tették közzé, megalakul az Együttélés, és március 27-én Kassán is létrehoztuk. Érdekes módon éppen II. Rákóczi Ferenc születésnapján. Komjáti Attila lett az elnök, én lettem az alelnök, a gazdasági felelős pedig Kolár Péter lett. Március 31-én tartottuk a kongresszusunkat, és beindult a pártmunka. Sokaknak nem tetszett, hogy régi kommunisták vannak az Együttélésben. Dobos László is szúrta sokaknak a szemét. Emiatt is alakult meg a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom. Ezt mi messzemenően támogattuk, mert tudatosítottuk, olyan embereket is be kell vonni a politikai életbe, akik máskülönben elkallódnának. Itt, Keleten sok helyen mi hoztuk létre az MKDM-alapszervezeteket is, hogy azok, akiknek nem felel meg Dobos,

Szabó Rezső meg mások, azok is tevékenykedjenek. Rajczy László volt az MKDM első elnöke. Az Együttélés volt a legerősebb, ez mindenütt egyértelműen látszott.

Az MKDM alapszervezetei is megalakultak, de hát három-négy-öt személyes csoportocskák voltak, nagyon sok öregúr volt a tagok közt, akiket csupa jóindulatból lehetett bevonni a politikai életbe. Mi, együttélésesek hordtuk ki az első plakátjaikat is. Havasi Péter lakásáról vittük a plakátokat, aki az MKDM-ben vállalt szerepet. A lakása tele volt plakáttal, amiből családi perpatvar is lett.

BALASSA ZOLTÁN