Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Balassa Zoltán

- Az 1989-es eseményekre hogyan emlékszel vissza? 29- A forradalom előtti hetekben volt egy honismereti-történeti szakbizottsági ülés.

Mi ott voltunk, de többen készültek Tóth Lajos születésnapjára, amely egy ellenzéki összejövetelnek készült. Nekem nem volt pénzem, így a Csemadok rendezvényen maradtam. Reggel úgy keltünk föl Kolár Péterrel meg a többiekkel együtt, hogy no, van-e még kormányunk? Megdőlt vagy sem? Ezen tréfálkoztunk. A társaság egy része, Mihályi Molnár Laci meg mások, elmentek Lajos születésnapjára, majd visszajöttek. Nagyjából beszámoltak, mi történt, és aztán utaztunk haza.

Akkor már Kassán is megkezdődött a mozgás. Nem dolgozott senki. Mindenki az eseményeket tárgyalta. Minden munkahelyen sztrájkolnunk kellett volna. Csak a legszükségesebb munkát végeztük el. De addig sem csináltunk semmit, így kivonult mindenki a Fő utcára. Hallgattuk a szónokokat. De mivel felszólalni csak szervezeteknek lehetett, így az a társaság, akik ott voltunk, hirtelen átalakultunk a Kassai Magyarok Baráti Társaságává, és jelentkeztem felszólalásra. Dudás Péter színésszel együtt vártunk a sorunkra. Ő dolgavégezetlenül ment el, arra hivatkozott, megfázik a torka, és akkor nem fog tudni szerepelni. Nem várta ki a sorát. Megsértődött egy kicsit, de hát azt nem lehetett kiszámolni, hogy ki meddig beszél.

Én 1989. november 26-án kétnyelvű beszédet tartottam a téren. Tehát magyarul is. Válaszul bekiabálták: Köszönöm! Ezt Stubnya Attila feljátszotta. Sajnos ő is meghalt már. Néhány vers és Tóthpál Gyula róla készült fényképe maradt utána. Semmi több. Mást is magnóra vettem akkor. A diákok felvonulását. A középiskolások kezdték a tüntetést elsőként. Zeleň Tomi, aki nemrég Veszprémbe települt, egyetemista volt. Ő szervezte egész Kelet-Szlovákiában a főiskolásokat. Nem tudták, mit kell csinálni. És Tomi, egy jó értelemben vett minden lében kanál mozgatta a fiatalokat. Megmondta nekik, mit kell csinálni.

Még mielőtt nálunk megindult volt a változás, Magyarországon megalakult az MDF. Lezsák Sanyi vezetésével ez még akkor mozgalom volt. Én akkor be is léptem.

Lezsákot már jó régen ismertem. Ők is jártak Kassára előadásokat tartani a Fábry vagy Kazinczy Napok alkalmával. Tartottam vele a laza kapcsolatot. Folyóiratokat küldött nekem, a Forrást például, meg más anyagokat is eljuttatott hozzám. Megalakult aztán a miskolci MDF-szervezet, ahol Furmann Imre folytatott nagyon aktív tevékenységet. Mi már régebben foglalkoztunk azzal, hogy szamizdatot kellene kiadni. Horváth Mihály, Símén András meg én fontolgattuk, csinálunk egy felvidéki szamizdatot. De Horváth Miska felült a motorkerékpárjára a Losonc melletti Pincén, és az induló motorkerékpáron meghalt. így ebből nem lett semmi.

1989-ben újra eldöntöttem, csinálni kell valamit. Furmann Imréék vállalták, hogy ők kiadják saját költségükön. De mire a terv megvalósult, illetve mire előkészítettük a lapot, addigra megdőlt a rendszer. így egészen új anyag került a nyomdába, mely már a változásról adott hírt, és kommentálta az eseményeket. Ez már nem volt szamizdat. Árultam a Fő utcán. Szétkapkodták az emberek, hiszen ez volt az első magyar lap Kassán hosszú évtizedek óta. A Hajnal volt az utolsó, valamikor a 60-as években, tehát magyar újság nem volt Kassán. Ennek két száma jelent meg. Még Dubóeknak és Havelnak is küldtem egy-egy példányt, hogy lám-lám, most már mi is tudunk életjelt adni magunkról. De erre a gesztusra soha nem jött sehonnan semmilyen válasz.

A második szám határon való áthozatalánál bonyodalom adódott. Furmann Zoli ment a három gyerekével Kassáról Magyarországra, és Újhelynél jöttek át a hatá-BALASSA ZOLTÁN