Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Liszka József
No de alig kerültem oda, hosszú évek módszeres régészeti felkészüléseinek a 297 dacára, fél év múlva már néprajzos akartam lenni! Annak ellenére, hogy tudtam, mi a régészet. Bónáéknak és a többi régész professzoroknak sikerült elriasztania. Nem, ez így nem igaz. Nem riasztottak el, mert nem egyik napról a másikra volt a dolog. Tehát nyaranta továbbra is jártam Szőgyénbe az ásatásokra. Akkor ilyen kétlaki voltam, a kettőt próbáltam is összeegyeztetni. Nem is lehetetlenség. De aztán valahogy a folklorisztika, a néprajz irodalmi vonzatai, a népköltészeté, tehát Dömötör Tekla előadásai, aki Honti Jánosról, Szerb Tóniről meg ilyenekről beszélgetett, az jobban megfogott. Az, hogy Szerb Tóniről mint személyes ismerőséről beszélt, ez nagyon imponáló volt számomra, sokkal inkább, mint a régészek száraz, cserepeket egymás mellé rakosgató módszere. Valószínűleg ez elvitt a néprajz felé.- Mennyire tudtál szlovákul?- Mit tudom én, mennyire! A szlovák tanárunk a gimnáziumban Éva Garajová volt, aki később aztán a parlamentben a HZDS vagy SNS színeiben igen nagy nemzeti honleány lett. Mi különben szerettük őt. Nem voltak nacionalista megnyilvánulásai a magyar diákokkal szemben. A szlovák órák szlovákul zajlottak, ami nem teljesen természetes, mert mondjuk a köbölkúti iskolában nem szlovákul zajlottak az órák. Anyám szokta mesélni, hogy harmadikban, negyedikben - mert ugye ilyen rotációs alapon vitték a gyerekeket két vagy négy éven keresztül magukkal - egyszer új gyerekek kerültek hozzá. A szlovák órán szlovákul szólt hozzájuk, és akkor elképedve nézett az összes gyerek, és az egyik a végén megszólalt, hogy tanító néni, mi eddig magyarul tanultuk a szlovákot. Az újvári gimnáziumban Garajová egy keveset tudott ugyan magyarul, de nem beszélt magyarul.- Ő miért a magyar gimnáziumban tanított?- Szlovák nyelvet miért ne?- De nem volt vegyes gimnázium?- Dehogynem. Ez vegyes gimnázium volt, közös igazgatás alatt. Az igazgató szlovák volt, a helyettes magyar, és egy épületben voltunk. Például a Hornyák Pál is tanított szlovák osztályban is matematikát. Lehet, hogy a Garajová szlovák osztályban nem is tanított, nem tudom. Elképzelhető, hogy az összes szlovák órát ő vitte a magyar tagozaton, ebben nem vagyok biztos. Érettségin szlovákból valami utolsó tételt húztam, amire az embernek kevesebb ideje jutott. Hát én gyakorlatilag meg se tudtam mukkanni, nem tudtam az egészről semmit. De ez már az utolsó volt, a többit már egyesre abszolváltam. És akkor a bizottság és a Garajová is igen segítőkész akart lenni. Valami szerdahelyi elnökünk volt, és akkor ilyen kisegítő kérdést tett fel, hogy mondjam el szlovákul a katonai rendfokozatokat. Vettem egy nagy levegőt és mondom, vojak. És ennyi. Eddig tartott a fölsorolásom. Nem baj, majd ha katona lesz, úgyis megtanulja, mondta az elnök. A következő kisegítő kérdés Garajovától jött, hogy irodalomkedvelő ember vagyok, tehát valami szlovák verset mondjak el. Valamit el tudtam ugyan kezdeni, de nem tudtam végigmondani. Közben az írásbelim egyes lett. Aztán egyes lett szlovákból az összesített végeredmény is. A szóbeli érettségi teljes rövidzárlat volt. Nem tudom megítélni, hogy akkor valójában meny-KA JÓZSEF
