Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
. JUHÁSZ ILONA 248 Amikor az erdélyi falurombolás ellen gyűjtöttem az aláírásokat, engem is beidéztek a belügyesek kihallgatásra, még Sanyi bácsinak is be kellett jönnie. Szegény, úgy meg volt ijedve! Szó se róla, jól álcázta magát a besúgó, mert nem sikerült megtudnom, ebben az ügyben kitől kapták az információt. Igaz, nem is titkoltam az aláírásgyűjtést se különösebben, nem volt ez államellenes tevékenység. Röhej! Nagyon félhetett a hatalom, ha még ilyen ügyekkel is foglalkoztak az apparatcsikok meg a besúgók. Még kétszer élveztem a belügyesek vendégszeretetét, mind a kétszer jól megvárakoztattak, de legalább volt időm olvasni. Egyébként eléggé faramuci helyzet volt, mert az egyik kihallgatom falumbeli, sőt utcabeli volt. Hát ilyen nagy rendező az élet.- Hogy láttad te 1989-et, még a forradalom előtti időszakot? Érzékeltél valamit abból, hogy itt valami történi? Hiszen Prágában augusztus 21. alkalmából nagy tüntetések voltak!- Persze, csak mi nem szervezkedtünk, legalábbis nem tudok róla. Én, hogyha valami olyasmiről volt szó, besegítettem. Ezekről a dolgokról tudtunk, és az volt nagyon furcsa, de gondolom előtted is köztudott, hogy amikor már megindult a nagy Szovjetunióban a peresztrojka, a glasznoszty, itt nálunk az elvtársak nagyon bekeményítettek. Ez az 1989-es népművelők napján Rozsnyón kimondottan szembetűnő és meglepő volt a mindig hangoztatott „Örök időre a Szovjetunióval” jelszó fényében. Ott is Koreň Árpád ideológiai titkár tartotta a beszédet. Rettenetesen vonalas beszéd volt. Éppen azon nevetgéltünk, hogy már szinte szovjetellenes volt. Lehetett látni, érzékelni, hogy idegesek az elvtársak, az 1989-es gombaszögi kulturális ünnepélytől, gondolom, még jobban be voltak rottyantva, mint korábban.- 1989. november 17-én megtörténik Prágában a diáktüntetés, utána megalakul a Polgári Fórum, majd a VPN, illetve azzal egy időben megalakul az FMK. Hogyan emlékszel vissza, hogyan kaptatok ti erről hírt, vagy mit váltott ki ez Rozsnyón, mit váltott ki a Csemadokban, abban a körben, ahol te mozogtál?- Természetesen figyeltük a rádiót meg az eseményeket. És amikor a nagy általános sztrájk volt Rozsnyón a főtéren, mi is kimentünk. Akkor már nem Szőllős Sanyi bácsi volt a titkár, hanem Ötvös Sándor Gömörhorkáról. Ő úgy került oda titkárnak, hogy nem mindenkinek tetszett. Meg mi is más valakit szerettünk volna, Tököly Gábort, de őt nem fogadta el a pártbizottság, mert nem volt párttag, s nem is tetszett nekik. Aztán Ötvös Sándor lett a Csemadok-titkár, akiről el kell mondanom, hogy egyáltalán nem volt egy vonalas, begyepesedett agyú elvtárs, nagyon rendes, hogy úgy mondjam, ügybuzgó magyar ember volt. Az mondjuk más lapra tartozik, hogy nem volt titkárnak való. Szóval akkor ő is kijött. De amikor reggel bejött a titkárságra, elmondta nekünk, hogy előtte vívódott, kijöjjön-e majd erre a nagygyűlésre, vagy ne. Mindhárman ott voltunk, akik a Csemadokban dolgoztunk, a kolléganőm, Kuchta Ica is. A Csemadok jb elnökségi tagjai is valahogy hozzánk keveredtek, Fábián Edit, Gyömbér Zoltánné és a Tóth Sanyi, ő volt akkor a rozsnyói rjiagyar alapiskola igazgatója. A Bányász téren sorra megszólaltak az üzemek, különféle társadalmi szervezetek képviselői, támogatásukat fejezték ki. Mi is felvetettük Fábián Edittel, hogy a Csemadok nevében is állást kellene foglalni. Valaki elmondhatná, hogy egyetértünk a sztrájkkal, hogy támogatjuk a politikai változáso-
