Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
- A családban gyerekkorodban voltak-e közéleti témák? Emlékszel-e olyanra, hogy reagált valahogy a család arra, ami a politikában történt, mondjuk 1968-ban vagy a Husák-korszakban? Járt-e újság a családnak?- Mi több újságot is járattunk. Például a Hét kezdettől fogva járt, nagyapámnak járt a Szabad Földműves, apunak a Tűzoltó, aztán az Új Ifjúság később az Irodalmi Szemle is, no meg persze az iskolában a Kis Épftő meg a Tábortűz, a szlovák Priateľ. Azt nem mondhatom, hogy a család különösebben belemélyedt volna a politikába, de azt tudtam, hogy apu nincs jó véleménnyel a kommunistákról no meg főleg a milicistákról. Mert látta, hogy különféle előnyök miatt kik léptek be a népi milíciába, miféle emberek. Anyu inkább érdeklődött a politika iránt, mint apu, meg persze a történelmi összefüggésekkel is jobban tisztában volt. Rudnát nem szerette, gerinctelen falunak tartotta, s nem is volt olyan összetartó közösség, mint a szülőfaluja, Kőrös. Bár háztartásbeliként élte le az életét, vagyis papírforma szerint nem volt értelmiségi, de én tulajdonképpen annak tekintettem. Annyira sajnálom, hogy nem fejezte be a tanulmányait! Nagyon széles látókörű volt és szinte erején felül támogatott minket, hogy mind a hatan, mert annyian voltunk testvérek, továbbtanulhassunk. Mindig örült a jó bizonyítványnak.- Mondjál valamit az iskoláidról, hova jártál iskolába?- Alapiskolába Rudnára jártam, összevont évfolyamok voltak elsőtől ötödikig. Átlagban húsz körül mozgott az osztály létszáma, míg odajártam, később drasztikusan csökkent a szám, majd megszűnt az iskola. Egy közös osztályba járt valamennyi évfolyam, így eléggé problematikus volt a tanítás, egy óra alatt öt évfolyamot kellett foglalkoztatni. Sokszor aztán a nagyobbak foglalkoztak a kisebbekkel. Például én is foglalkoztam az elsősökkel, tanítottam őket olvasni meg számolni. Volt még két sokkal népesebb szlovák osztály. És az igazgató nagyon törekedett arra, hogy a magyar iskola lehetőleg minél előbb megszűnjön. Győzködte is a szülőket, elsősorban beiratkozás előtt. De ha valaki eredetileg szlovák iskolába íratta a gyerekét, aztán mégis meggondolta, s átíratta a magyar osztályba, akkor elment a szülőket győzködni, meg is haragudott rájuk. A gyerekek között is eléggé nacionalista hangulatot teremtett. Az volt a legaranyosabb, ha nagyszünetben összevesztünk valamin a szlovák osztályba járókkal, akkor mérgünkben képesek voltunk azt kiabálni egymásnak, hogy hülye tót, meg hülye magyar. Mindezt persze magyar nyelven.- A szlovák osztályba járók milyen nyelvűek voltak?- Hát egy-két kivétellel magyar anyanyelvűek voltak. Óra alatt tilos volt magyarul beszélniük, s ha mondjuk óra alatt megszólaltak magyarul vagy olyankor beszéltek magyarul, mikor ez az igazgatónak nem tetszett, akkor sokszor körmöst is kaptak.- És a kisiskola után?- Utána Rozsnyóra jártam, a Bányász téri alapiskolába. Abban az időben nagyon színvonalas alapiskola volt, jó alapokat kaptunk, s nagyon jól éreztem ott magam. Bekapcsolódtam mindenféle versenybe. Különösen szerettem Strausz Gizi nénit, a pionírvezetőt. Ő sokat tett azért, hogy az iskola lehetőleg minden versenyen jelen
