Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kolár Péter
KOLÁR PÉTER 198 valami változás. Szerinte több év kell ahhoz, hogy itt bármi is megmozduljon. Én optimistább voltam. Véleményem az volt, hogy nálunk már olyan puskaporos a levegő, hogy akár heteken belül történhet valami. Á, csak gondolod, nem lesz - válaszolta. Beszélgetésünkre 1989. november 16-ról 17-re virradó éjszaka került sor. November 17-én pedig beindultak a dolgok. Mondhatjuk, hogy ez véletlen volt. Sajnálom, hogy pontosan akkor nem mozdulhattam ki Kassáról. Körülbelül egy héttel 17-e után, tehát kb. 23-án, 24-én aztán Kassán a magyar vonal is megmozdult. 1989 novemberében volt a Thália színház megalakulásának 20. évfordulója. A társulat első hivatalos bemutatójára 1969. november 21-én került sor, színházterem híján nem Kassán, hanem Gömörhorkán. Emiatt mi a színház megalakulásának a dátumát november 21-re tettük. Az ünnepséget - naptár nélkül a pontos dátumra nem emlékszem - gyakorlati és szervezési okokból hétvégére, tehát 23-24-re, de az is lehet, hogy 22-re tettük. Erre az évfordulóra a színház megalakulásának egyik főkolomposa, Beke Sándor is előkerült, aki közben áttelepült Magyarországra, és már minimum tíz éve nem volt Kassán. Az utcákon érezni lehetett, hogy most minden változóban van. Fiatalok és idősebbek beszélgettek csoportokba verődve minden utcasarkon. Beke, aki látta, hogy az általános mozgásban a kassai színházak is részt vesznek, azonnal átérezte, hogy itt nekünk is tennünk kell valamit. Valami jó darabot kell elővennünk, de magát a színházat is más útra kell irányítanunk, le kell téríteni a több mint két évtizedes beidegződésekről. A gyönyörű szép, napsütéses időben közben a kassai Fő utcán sétálgattunk fel s alá. Mondom, rendben, semmi kifogásom ellene, csak nekem a színházhoz hivatalosan nincs semmi közöm. Eljárok az előadásokra, együtt vagyok színészekkel és színpártolókkal, s ennyi. A színház akkori művészeti vezetője Gyüre Lajos volt. Gyüre Lajos, aki elsősorban humán beállítottságú ember, teljesen tanácstalan volt. Nem tudott dönteni, hogy a komáromi vezetés távirányításának tegyen eleget, vagy a helyi viszonyokra hallgasson. Mivel éppen egy bélyeggyűjtő tanácskozást tartottak Prágában, ő is a tűzfészekbe, Prágába utazott, a kassai történéseket a színészek saját belátására bízva. A színészek ezt olyan értelemben használták ki, hogy kinyilvánították: mivel Gyüre nincs, ezért Gyüre nem vezető többé. Ezek után meglátogattak a Csémadokban azzal a kéréssel, hogy vegyem át a színház irányítását és vezetését. Én azt válaszoltam, hogy rendben van. Egy feltételt azonban szabok. Abban az esetben visszalépek, ha az irányítást valahonnan távolról, Komáromból akarják majd végezni. Nem vagyok hajlandó felsőbb utasításoknak engedelmeskedni. Hivatalosan akkor veszem át az irányítást, ha az intézmény önálló jogi személyként működhet tovább. Amennyiben önálló lesz a színház, számolhattok velem. Természetesen ennek ellenére besegítettem mindenbe, amibe lehetett. A bekövetkező események rövidesen háttérbe szorították az önállósítás kérdését. Nagygyűlések az utcákon, majd a színháztermekben, köztük a Tháliában is. Csehszlovákiában kezdtek ki- és átalakulni a dolgok, és Romániában is beindultak a folyamatok. Erdélynek segítségre volt szüksége. A gyűjtés élére a Thália és Csemadok állt. Rövidesen csatlakoztak hozzánk a kassai szlovák nemzetiségű polgárok is. A történetnek ez a része több fejezetet igényelne. Beke Sándor néhány napon belül Kassára költözött. December elején elkezdtük a próbákat, mégpedig egy amerikai darabot, Nash Az esőcsináló című művét. A bemutatóra 1990. február elején került sor. Addig engem az egyik forradalmi hangulatú társulati ülésen igazgatóvá választottak. Persze a választás nem munkaügyi
