Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Kolár Péter

KOLÁR PÉTER

182 helység úgy-ahogy elkészült. Akkor úgy gondoltuk, hogy ez ideiglenes hely lesz, mert 1970-ben, sőt már 1969-ben elkészültek az új kassai magyar színház tervei. Ennek a színháznak a kassai Domonkos tér mögött lévő későbbi bolhapiacon - most is üres ez a terület és semmire sem használják - kellett volna felépülnie. Azt sajnos már 1970-ben sejtettük, hogy ebből túl könnyen nemigen lesz építkezés. Mivel a színház eredeti neve a Vox Humana - Emberi Hang - lett volna, 1970-ben ezt az elnevezést nagyon sürgősen lefújta az akkori szlovákiai kulturális és pártvezetés. Hogy ne kelljen se magyarul, se szlovákul kiírni, és mindenki számára mégis teljesen világos legyen, hogy miről van szó, tulajdonképpen ezért kapta a színház a Thália elnevezést. A Thália, mint a színház mitológiai istennője, anélkül, hogy hozzátennénk, hogy színház vagy divadlo vagy akármi, magát a színházat jelenti. Nem sokan tudják, de ez volt a Thália elnevezésének elsődleges oka.

1970 második felében világossá vált, hogy az új társulatot rövid úton meg akarják szüntetni. Önálló színházként pedig semmiképpen sem működhet. Ez a szándék volt az oka, hogy a Magyar Területi Színházhoz kapcsolták. Komáromból igazgatták az intézményt, onnan irányítottak mindent, háromszázötven kilométer távolságból. Azokat a lakásokat, amelyeket a gyűjtésből vettünk annak idején, a klub berendezését, egyáltalán mindent, amit adományokból vettünk, az állam tulajdonképpen kisajátította. A szlovák kulturális minisztériumból 1970-ben a színházra szabadítottak egy ellenőrzést. A vizsgálat alapján kimutatták, hogy saját tulajdonú lakással állami intézmény vagy vállalat nem rendelkezhet. Tizenkét lakás volt akkor a színház birtokában. Olyan kompromisszum született, hogy a lakásokat átadatták a lakásszövetkezetnek. A színészeknek be kellett lépniük a szövetkezetbe, és még egyszer ki kellett fizetniük a lakás árát, úgy, mint a többi szövetkezeti tagnak. így az összeg, amit összegyűjtöttünk, segített ugyan a színház megalapításában, de az állam rátette a kezét. Tehát a szlovákiai magyarság által adományozott pénzek „visszakerültek" az államhoz.

A színház hivatalosan a Magyar Területi Színház Thália Színpada elnevezéssel működhetett, de úgy gondolták, hogy ennyire magára hagyatva úgy sem fog tudni egy-két évnél tovább fennmaradni. Feltűnést keltve bezárni nem szükséges, úgyis elsorvad. Hogy, hogy nem, elsősorban a színészeknek és a többi dolgozónak köszönhetően nem sorvadt el, hanem kifogástalanul működött. Nagyon szép előadások születtek. A színház, értve alatta a MATESZ-t, dramaturgiai terve egy évadra általában tíz produkció volt. Az akkori elvárások szerint a tízben voltak hazai szlovák, magyar, szovjet, szocialista, klasszikus stb. írók művei. Általában úgy alakult, hogy hat bemutatóra Komáromban került sor, a többire Kassán. A komáromiak kivették a hat tűrhetőnek ígérkező darabot, Kassának megmaradt négy, ami általában a következőképpen nézett ki: egy szlovák író, egy szovjet író, népi demokratikus szerző és még ami esetleg maradt. Nagyon tanulságos volt, hogy nemegyszer egy-egy ismeretlen, például szovjet író kiemelkedő művet írt. Ezekből az ismeretlen darabokból kiváló előadások születtek. Érdekes lenne ilyen szempontból is elemezni a színház első huszonöt évét. Amikor 1994-ben a színház megalakulásának 25. évfordulójára kiadtunk egy kis történelmi almanachot, akkor döbbentünk rá, hogy milyen nagyszámú kiváló előadást sikerült abban az időszakban létrehozni.

Visszatérve az eredeti témához. A 69-es megalakítása óta én folyamatosan kapcsolatban voltam a Tháiiával. Ahogy az várható volt, 1969-ben ki penderítettek a pártból, és bár párhuzamosan ezzel a főiskolán még nem azonnal kaptam útilaput, de ez is elkerülhetetlenül várható volt. Ahogy mondják, a paragrafus nagyon kacs-