Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Csáky Pál

CSÁKY PÁL 1956. március 21., Ipolyság. Vegyészmérnök, prózaíró, politikus. Az ipolysági magyar gimnáziumban érettségi­zett (1975), a pardubicei Vegyészeti Főiskolán vegyész­­mérnöki oklevelet szerzett (1980), majd 1990-ig a lévai textilüzem vezető technológusaként dolgozott. 1990- 1998 között a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti képviselője, 1991-től egyben alelnöke, 1992- től frakcióvezetője volt. A Magyar Koalíció Pártja megala­kulása (1998) után annak elnökhelyettese, majd alelnö­ke lett. 1998-2006 között a szlovák kormány miniszter­elnök-helyettese, 2006 óta az MKP parlamenti képviselő­je, 2007-ben a párt elnökévé választották. 1989 előtt a Csemadokban is aktív munkát végzett, 1992-ben, majd 1994-ben egyik kezdeményezője és szervezője volt a lé­vai magyar értelmiségi fórumoknak.- Szóljunk először a családodról.- Az első dolog, ami mindkét ágra, tehát az apai és az anyai ágra is jellemző volt, hogy a Csehszlovákia és Magyarország között létrejött trianoni határok csa­ládunkat a szó legszorosabb értelmében kettévágták. A család egyik fele a ma­gyarországi részeken élt, a másik fele pedig itt. Gyermekkoromban még korlá­tozták az átjárást Magyarországra. Volt egy olyan időszak, amikor csak kétszer lehetett átmenni. Emlékszem, egyszer átmentünk úgy tavasz tájékán, s a máso­dik átmeneti lehetőséget megtartottuk, ha ne adj’ isten valami történik valame­lyik rokonnal, vagy valamilyen családi eseményre kell menni pozitív vagy nega­tív értelemben. A rendeletet kijátszva persze rendszeresen találkozott a család, mindenféle furcsa módon. Gyermek koromban például nem értettem azokat a cseleket, amelyeket az Ipolyon mint határfolyón alkalmaztak. Több fürdőhely volt az Ipolyon, ahová leengedték a magyarországiakat, illetve a szlovákiaiakat, csehszlovákiaiakat, de ezeket általában úgy jelölték ki, hogy együtt ne fürödje­­nek. Ők persze ezt kijátszották, és megegyeztek, hogy melyik fürdőhelyen fog­nak találkozni. Csak azt kellett ügyesen elintézni, hogy a magyarországi határőr vagy a csehszlovák „finánc” - ahogy itt nevezték a vámost -, ne vegye észre, ki honnan van. Tudták, hogy délután kettőkor kell találkozni. Az, aki nem volt ott-CSÁKY PÁ

Next

/
Oldalképek
Tartalom