Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Zászlós Gábor
ZÁSZLÓS GÁBOR 780 az alkotmányból eltávolították azt az ominózus négyes cikkelyt, amely az egypártrendszemek az alappillérét biztosította. Mi a parlamentben, a sok káosz meg feszültség ellenére is, ennek az aprómunkának voltunk a napszámosai. Lépésről lépésre haladtunk. Két részre kell osztani ezt a parlamenti munkát. Egyrészt a jogalkotásnak van egy technikai része, a törvény előkészítési technológia, ennek megvannak az adminisztratív sajátosságai. Ahogy a társadalom megérett a változásra, ezt szabályokba foglalni - a régi szabályozást úgymond le kellett rombolni, és egy új szabályozást kellett megalkotni.- Milyen térvényekről volt szó?- Rendkívül sok, egy nagyon nagy átfogó törvény-előkészítési folyamattal találtuk magunkat szemben, nagyon leegyszerűsítve, törvénybe kellett foglalni a politikai változások eredményeit. Azért mondtam, hogy volt ennek egy technikai része, ami működött, mert hát az apparátus megírta a törvényt, de míg az apparátus megírhatja a törvényt, azt megelőzi a lényegi munka. Folytak a háttértárgyalások és egyeztetések, a politikai erőviszonyoknak megfelelően születtek meg a döntések, melyeket jogi formába kellett önteni, ez lett a törvény. Nem volt egy átfogó komplex alkotmánymódosítás, de lépésről lépésre, folyamatosan az alkotmány módosításának megfelelően születtek azután az alacsonyabb rendű jogi szabályozások. Nyilvánvaló volt, hogy elsősorban a házszabályt, saját tárgyalási rendjét kellett megváltoztatnia a parlamentnek. Ezek után, ahogy történtek a gazdasági változások, annak megfelelően kellett alakítani a többi jogi szabályozást is. Rendkívül érzékenyen, de gyorsan és dinamikusan reagált a törvényhozás a politikai változásokra. A képviselőtestület rendre fogadta el az új törvényeket, és hát mi ennek aktív részesei voltunk. Tehát az alkotmánnyal, a házszabállyal kezdődött, azután több más olyan jogi szabályozás következett, ami már a gazdaságot is érintette. Érintette a nagy ellátó rendszereket, a nyugdíjbiztosítást, szociális biztosítást, oktatási reformot. Ahhoz, hogy egy plurális társadalomnak lerakják az alapját, ehhez a politikai döntésen kívül arra is szükség volt, hogy teljesen világos, követhető és érthető jogi szabályozást alkosson meg a parlament. Ahhoz viszont, hogy egy államapparátus, közigazgatás működni tudjon, ehhez világos szabályokat kellett alkotni. Ennek voltunk mi akkor aktív részesei.- Milyen volt a Szlovák Nemzeti Tanács és a Szövetségi Gyűlés viszonya?-A kezdetekkor ezt mi még különösebben nem érzékeltük, de nagyon rövid időn belül kibukott a szög a zsákból. Ezt a vonalat Ivan Čarnogurský kezdte képviselni, firtatni, de Jano Čarnogurský híres mondatára sokan emlékeznek: a kis csillagunk Európában, majd ha valamikor Európa része leszünk, akkor Szlovákiának is legyen ott egy külön kis csillaga. Akkor Petr Pithart volt a Cseh Nemzeti Tanács elnöke. Csehország és Szlovákia abban az időben szövetségi állam volt. A köztársaságok sokkal kevésbé tudták a saját életüket jogilag szervezni, mert a Szövetségi Gyűlés volt az, amely az i-re rátette a pontot. A parlament alelnökeként sokat jártam egyeztetésre a Szövetségi Gyűlésbe, de ugyanakkor a Cseh Nemzeti Tanácsba is, hogy szinkronban legyen a törvényhozás. Olyan időket éltünk, hogy nem volt alapos műhelymunka, nem volt erre idő, és valljuk be, egy-