Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Zászlós Gábor
szerűen nem volt szakembergárda sem. Nem voltak hatástanulmányok. A legiszlatívának, a törvény előkészítésnek is megvan a fontos technológiája, és egy működő fejlett plurális társadalomban teljesen nyilvánvaló, hogy nagyon meggondoltan nyúlnak egy-egy szabályozás megválasztásához, és akadémiai, vagy kutatóintézetek véleményét gyűjtik össze a törvény előkészítése folyamán. Rendkívül sok törvényt hoztunk, és hiányoztak a hatástanulmányok. Ezért volt olyan sok módosítás. Minden nagy változásnak az a kísérőjelensége, hogy a változásokat folyamatosan építi be a jogi szabályozásába.- Kik voltak a legközvetlenebb kollégáid?- Elsősorban mindig az elnökkel egyeztettünk. Több alelnöke volt akkor a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, ezek már akkor a pártok delegáltjaiként működtek, és az első egyeztetéseket a pártok testületéi meghozták. Ez a parlamentben az elnök és alelnökök szintjén rögzült. Nagyon fontos volt azután a bizottságokban a bizottsági titkárok szerepe, ők készítették elő az üléseket. Az én bizottságomban volt például Kusý, Milan Šimečka, Vlado Krivý, egy nagyon aktív VPN-es képviselő, dr. Košický Kassáról. Jano Budaj is alelnöke volt a parlamentnek. Budaj amolyan ideológiai alelnök volt. Én jogászként a törvények előkészítésében vettem részt. Abban az időben jellemző volt, hogy nem volt megkérdőjelezhető a jobbító szándék. Ezt úgy tudnám illusztrálni, hogy akkor például a sajtó képviselője és egy politikus között, akár egy interjúban is, ha valaki azt mondta, hogy közérdek, akkor eleve nem kérdőjelezték ezt meg. És tényleg úgy is gondolták ezt azok, aki változtatást akart, nekik nem voltak magánérdekeik. E tekintetben nagyon jó volt a helyzet.- Azért voltak szakszervezetek, érdekvédelmi szervezetek...- Nagyon marginalizálódtak. Akkor annyira tipikusan ki volt éhezve a társadalom a váltásra, hogy az elsöprő erejű volt. Ha megszületett egy politikai döntés, különösebb kérdőjelek nem voltak. Azt a politikai döntést aprópénzre kellett váltani. Voltak hosszú-hosszú egyeztetések, de ezek a parlamenti munkában követték a politikai döntést. És az összes nyűgével, bajával, hiányosságaival együtt, én azt gondolom, hogy működött, és rendkívül nagy munkát végzett az a politikai társaság, amely akkor bekerült a hatalomba. Ez annak is volt köszönhető, hogy a volt hatalom képviselői akkor még megszeppenve álltak. Ezt a hatalomgyakorlási vákuumot tudta kihasználni az akkori új politikai elit, hogy ezeket a változásokat, végül is, akár a törvényekben is realizálja és megjelenítse. Nagyon rövid időn belül aztán revitalizálódtak a különböző politikai struktúrák, és megjelentek a csoportos érdekek. A későbbiekben nagyon jól körvonalazhatóak lettek a párt és egyéb, akár magánérdekek is.- Milyen volt a kapcsolatod parlamenti alelnökként a magyar képviselőkkel a parlamentben?- Akkor már formálódott és teljesen világosan körvonalazódott, hogy néhány képviselő más irányba próbál elmozdulni, mint az FMK. Az FMK koordinált egyeztető álláspontot képviselt rendre a VPN-nel. Nekem nem volt konfliktusom a ma-781 ZÁSZLÓS GÁBOR
