Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Zászlós Gábor
zottsági munka adminisztratív oldala, a másik oldalát, az ideológiáját ti csináltátok. Emlékszem arra is, hogy amikor a Žabotová utcán ültek a pártok, és oda jártunk péntek esténként megbeszélésekre, megjött Sándor Nóra és Világi Őszi a prágai parlamentből, hogy akkor milyen hosszú egyeztetések folytak. Nekem az volt a dolgom, hogy vagy a parlamentben vagy a kormányban az FMK irányvonalát képviseljem, és ha szavazatokról volt szó, vagy szavazatra kellett vinni egyegy ügyet, jelezzük az álláspontunkat. Mikor olyan helyzet alakult ki, hogy színt kellett vallani, tényként mondom, az FMK mindig úgy vallott színt, ahogyan a morál diktálta. Az FMK soha nem volt opportunista. Nagyon sokat ütötték-verték az FMK-t, mert együttműködő pártként mutatkozott. Ti szorgalmaztátok azt, hogy pártként kell működni, mert a különböző egyesüléseknek más az eszköztára, más a lehetősége, mint a pártoknak. Engem meglepett az a fajta ideológiai előrelátás, pártok közötti kapcsolatépítés, amit műveltetek. Ti akkor olyan előrelátóak voltatok, hogy tudtátok, váltógazdaság lesz a pártoknál is, tehát mindenkivel kell ápolni a kapcsolatot. Rendkívüli helyzetek voltak, rendkívüli idők voltak, és hát, aki ott szerephez jutott, annak állnia kellett a sarat. Én azt gondolom, hogy az FMK képviselői nem játszották rosszul a szerepüket. Később, amit én már csak kívülállóként érzékeltem, mert már akkor Magyarországon dolgoztam, hogy mennyire féltékeny volt az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom az FMK-sokra. Az FMK-sok produkálták zömmel azokat az embereket, akik készek voltak és főleg tudtak együttműködni a szlovák adminisztrációval, akár a kormányban, akár a parlamentben. Azzal szemben ugye még az Együttélés képviselői vagy a MKDM képviselői a sündisznóálláson kívül nem tudtak mást nyújtani. Nem volt alternatíva. Nem volt megoldási kínálat az ő részükről. És hát az FMK ezt az előnyét az egyesítés folyamán, gondolom, hátrányként élte meg. Féltékenyek voltak az Együttélés képviselői e tekintetben. Máig azt gondolom, hogy nincs más alternatíva, mint az együttműködés alternatívája. És itt ma már teljesen világos, hogy váltógazdaság van. Akikkel én voltam kormányban - például Ivan Šimko, Ivan Miklós - ők már többször voltak kormányban különböző posztokon. Számtalan ponton meg lehet találni a szlovákokkal az együttműködési platformot, és együtt is kell működni. Én mindig azt mondom, hogy a kooperáció híve legyen az ember, mert abból mindannyiunk számára származhat majd valami jó. Fia a konfrontációt képviseljük, abból nem származik semmi jó. Ez érvényes a gazdasági életre is. Aki együttműködési készséget és tisztességet mutat egy üzleti kapcsolatban, eredményes lehet. Arról győződtem meg most már hosszú évek során, hogy a gazdasági életben, ha tisztességes partner vagy, akkor nem kérdés a nemzetiség. Szerintem, például a MÁÉRT- értekezlet nem volt szerencsésen szervezve, mert kevés gazdasági embert vittek oda. Ezt az ideológiát fel kellett volna hígítani gazdasági emberekkel, mert azok jobban, hatékonyabban tudták volna kezelni ezt a kölcsönösséget.- Bekerültél a parlamentbe, milyen ügyekkel találtad magad szembe?- Fia azt mondjuk ma, hogy rendszerváltás, akkor nagy általánosságban a politológiailag vagy politikailag kevésbé képzett emberek annyit tudnak, hogy megvolt az egyik rezsim, és jött egy másik rezsim. A megdőlt és az új között rendkívüli nehéz jogi szabályozás volt. Kemény munka volt. Szerencsés módon, azt kell mondjam, hogy az FMK ebben aktívan részt vett. Tehát ott kezdődött, hogy 779 ZÁSZLÓS GÁBOR
