Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Világi Oszkár

- A munka során milyen szakmai háttérre támaszkodhattál?

767-Semmilyenre. A régi világ tanácsadói nem segítették az újakat, minek is segítették volna?! Közjegyzőként kezdő jogász voltam, ebből kellett felállnom, és elmondani a véleményemet. Segített, hogy ismertem az életet, benn jártam a sűrűjében -félárva voltam, az apám hamar meghalt, s nekem mindenért keményen meg kellett küzdenem. S itt se másért, hanem a talpon maradásért folyt az élet-halál harc. Nem volt még alapos elméleti tudásom, de például zöldséget termeltem, tudtam azt, hogyan tudok leadni egy láda paradicsomot. Költői hasonlattal élve: az elmélet mögött láttam a gyakorlat zöld fáját! Az volt a szerencsénk, hogy az OF részéről kitűnő jogászok jöttek be, akik azt is tudták, hogy mi az a váltó, amit mi többiek nem tudtunk. Persze a kommunistáknak is nagyon jó jogászaik voltak, és az ember a szakmai vitákból rengeteget tanult. Az alapvetést a szakmából itt szereztem meg. Sok törvény átment a kezemen, majd száz törvényt kívülről fújtam, még ma is tudom, hol találhatóak a legfontosabb rendelkezések.- A képviselők között milyen volt a kapcsolat?- Nekünk, FMK-soknak jó volt a megítélésünk. Fiamar bekerültünk a VPN klubba, mert jóban voltunk a VPN-vezetésével. Az informáltságunk is erősebb volt, mint a képviselők többségének. Én azt gondolom, amikor 92-ben eljöttünk a parlamentből, szakmai szempontból jó nevünk volt, és eléggé ismertek voltunk. Szerintem jól szerepeltünk.

Világi Oszkár és Jirí Dienstbier (Fotó: Prikler László)