Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Varga Sándor

VARGA SÁNDOR 758 tartalmazta a Jogvédő Bizottság összes addigi dokumentumát. A kötetet Duray Miklós az USA-ban saját maga állította össze és szerkesztette. A Szabad Euró­pa Rádió azonban már előbb, még 1989 novembere előtt beszámolt a Memo­randumról.- Az 1989-es évben a Jogvédő Bizottságon kívül is voltak ellenzéki mozgolódá­sok a szlovákiai magyarok között. Például tudtál az 1989. február 6-án elfoga­dott Harminchármak által aláírt nevezetes memorandumról, vagy a szlovákiai magyar tudományos kutatás intézményesítését szorgalmazó elaborátumról, amely az Új Mindenes Gyűjteményben később meg is jelent?- Ebben az időben természetesen intenzíven figyeltem az ellenzéki tevékenysé­get. A levéltárban, mint már előbb szóltam róla, igen kötött volt a munkaidőm. Nagyon nehezen tudtam csak elszabadulni. A nehézség abban volt, hogy kellett mindig találnom helyettesítőt is a kutatóba, mivel ott állandó jelenlétet volt szükséges. Nagyon nehezen viseltem ezt a kötöttséget. Ezért a Harminchármak mozgalmából kimaradtam. Érzékeltem azonban, hogy 1989-ben már az embe­reknek nagyon elegük volt a pártdiktatúrából. Egyre bátrabban mertek megnyi­latkozni. Ez volt tapasztalható a Csemadok legális szerveiben és a tagsága kö­rében is. Ugyanez mondható el a Harminchármak mozgalmáról is. Ez a légkör tette azt is lehetővé, hogy viszonylag nagy számú aláírás gyűljön össze a Cseh­szlovákiai Magyarok Memorandumához. Az egyes mozgalmak között voltak ap­­róbb-nagyobb különbségek, de a kisebbségi jogok védelme mindegyikben jelen volt. A csehszlovákiai magyar tudományos élet intézményesítését szorgalmazó munkaanyag kidolgozása nekem régi vesszőparipám volt, amely még 1968-ból származott, amikor a Csemadokban próbáltunk valami hasonlót megvalósítani, így természetesen részt vettem a kidolgozásában. Az elképzelt intézet könyvtá­rának és levéltárának koncepcióját vetettem papírra. Később, 1991-ben, ezen koncepció alapján kezdett működni a Bibliotheca Hungarica Somorján.- A novemberi és az azt követő idők eseményeit hogy élted meg?- Valamikor 1989 augusztusában engem személyesen megkeresett Tóth Lajos azzal, hogy 50 éves születésnapi évfordulójának apropójából, 1989. november 18-án szeretne rendezni Vágsellyén egy baráti találkozót, ahová meghívná a szlovákiai magyar klubok egykori és mostani képviselőit. Formáját tekintve kon­ferencia lenne, ahol beszámolók és előadások hangoznának el, amelyeket vita követne. Mindnyájan tudtuk,valójában ez egy ellenzéki találkozónak készül. La­jos felkért, hogy tartsak egy előadást. A témát rám bízta. Én a szlovákiai magyar ifjúsági klubmozgalom 1964-1969 közötti történetét választottam. Egyúttal fel­kért, hogy vezessem a konferencia délelőtti szakaszát. Készültem az előadás­ra, és elhatároztam, hogy arra a napra, mivel hétfőre esett, szabadságot veszek ki. Az élet, pontosabban a halál azonban kissé módosította a szereplésemet a konferencián. Az történt ugyanis, hogy Érsekkétyen meghalt egy igen közeli ro­konom, akinek éppen november 18-án kora délután volt a temetése. Ezen min­denképpen részt kívántam venni. Megérkezve Vágsellyére, megkértem Lajost, hogy az előadásomat a délutáni programból hozza előbbre, és tekintsen el at­tól, hogy én vezessem a délelőtti részt. így is történt. A konferencia a meghirde-

Next

/
Oldalképek
Tartalom