Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Varga Sándor
tettnél jóval későbbi időpontban, majdnem délben, kezdődött. Már azon izgultam, hogy nem érem el a temetés kezdetét. Végül elsőként tarthattam meg az előadásomat. (...) Az előadást követően eltávoztam a konferencia színhelyéről, így a további eseményekből kimaradtam. Csak utólag értesültem az FMK megalakulásáról. Másnap természetesen újra munkába kellett állnom, és csak távolról figyeltem az eseményeket. Őszintén megvallva, még akkor sem hittem, hogy pár napon belül Csehszlovákiában összeomlik a hatalmi gépezet. Hoszszabb idejű agóniájára számítottam. Azon a héten még pár napot Budapesten töltöttem. Hivatalosan részt vettem mint postatörténész egy kocsitörténeti konferencián a Közlekedési Múzeumban. Hazajövet láttam, a „helyzet fokozódik”, hogy ezzel az ismert fordulattal fejezzem ki magam. Munkából hazafelé menet meg-meg álltam a Szlovák Nemzeti Felkelés terén, ahol naponta zajlottak a rendszerváltoztató tömeggyűlések. A tér tömve volt, még a mellékutcákban is álltak az emberek. A levegőben érezni lehetett a feszültséget, de az emberek elszántságát is. Egyfajta furcsa bizonytalanság is ott lebegett a fejük felett, vajon eredményes lesz-e ez az engedetlenségi hullám? Mivel Budapesten tartózkodtam, nem vehettem részt a Csehszlovákiai Magyarok Fóruma címen 1989. november 24-én megtartott összejövetelen sem. Ezen kezdeményezték ugyanis a Csemadokon belüli változtatásokat. Erről Budapestről hazaérkezve értesültem. Tudtam arról is, hogy előkészítés alatt van a Csemadok KB rendkívüli ülése, amelynek napirendjére kellene tűzni az 1968 után kizárt tagok és pozícióikból eltávolított személyek rehabilitálását is. Akkor úgy értesültem, hogy ez még teljesen bizonytalan, mert többen ellenzik a rehabilitálást.- De végül a december 6-i Csemadok KB ülésén ott voltál.- Igen, ott voltam. Meghívót nem kaptam, csak egy nem hivatalos telefonértesítés jött az ülés előtti órában, hogy mégis napirendre kerül a rehabilitálás, tehát részt vehetek az ülésen, a többi majd kiderül. A levéltárban már előre kiegyeztem a helyettesítést, hogy elszabadulhassak. Bizonytalan érzésekkel indultam el a Csemadok-székházba. Ezzel szemben, meglepetésemre, magának az ülésnek a lefolyása sima ügynek volt tekinthető. Ellenhangok a rehabilitációval szemben nem hangzottak el. Sőt az egyik KB-tag a könnyekig meghatódva kért bocsánatot a tisztogatások idején félreállított Dobos Lászlótól és Szabó Rezsőtől. A KB ezután formálisan is határozott a politikai okokból félreállított és kizárt Csemadok-tagok rehabilitálásáról. Még tartottak a felszólalások, amikor a kormányhivataltól jött egy értesítés, hogy új kormány alakul, és a Csemadok jelölhet egy miniszterelnök helyettest, és esetleg két miniszteri posztra is esélye lehet. Ekkor megkezdődött a jelöltek kiválasztása. Nevek röpködtek a levegőben. Dobos és Szabó kijelentették, hogy ők nem vállalják a jelölést. Ekkor valaki az én nevemet is megemlítette. Megkérdezték, vállalom-e a jelölést. Igent mondtam. Öt jelölt volt. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy én a nyertesek között lehetek. A szavazás több körön keresztül folyt. Bekerültem az utolsó körbe is, és ott öttel több szavazatot kaptam, mint Merva Lóránt. így engem javasoltak a miniszterelnök-helyettesi tisztségbe. A javaslatot írásba foglalva azonnal futár vitte a közeli kormányhivatalba. Az ülés után, mintha mi sem történt volna, visszamentem a levéltárba dolgozni. Senkinek nem szóltam a történtekről, gondolván, úgysem lesz a dologból semmi. A Csemadok KB ülése szerdai 759 VARGA SÁNDOR
