Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Varga Sándor
VARGA SÁNDOR 746 A Shell céggel szerződve, az üzlet előtt, a főút mentén, a harmincas és negyvenes években, működtetett egy benzinkutat is. Akkor ez még nagy ritkaságnak számított. Hetényen akkor még nem volt egyetlenegy gépkocsi sem. Máig megőriztem a benzinkút állványának tetején lévő világító üvegburát, amely a kút felszámolása után a csodával határos módon megmaradt. Az üzlet dohánytermékek árusítására is rendelkezett engedéllyel.- Hogyan vészeltétek át a háborús éveket?- Apámat a háború alatt többször is behívták katonának. Amikor nem volt otthon, akkor anyám vitte az üzletet. A háború vége felé, már a nyilas éra alatt, apám ismét kapott egy katonai behívót, ún. SAS-behívót, ami akkor azonnali bevonulási kötelezettséget jelentett. A front ekkor már nem volt messze Heténytől. Óriási kockázatot vállalva, apám nem vonult be, hanem befalaztatta magát a ház alatt lévő pince egyik keskeny szárnyába. Anyám egy trükkös nyíláson keresztül, titokban adta be neki az élelmet. Közben a házban egy magyar katonai csapatparancsnokság működött, és a tábori csendőrök többször is keresték. Ez az állapot két hétig tartott. A front 1945 januárjában érte el Hetényt. Az oroszok bevonulása után apám ugyan kijöhetett a pincéből, de az oroszok kilakoltattak bennünket a házból, és tábori pékséget rendeztek ott be. Az udvaron lévő régi pincében tudtuk magunkat meghúzni.- Mi történt a háború után ?- A front elvonulása után, amikor visszaköltözhettünk a házba, apám konszolidálta az üzletet, és a lehetőségekhez képest próbálta a komáromi nagyraktárakból beszerezni a szükséges árut. Lassan beindult az élet, de már ismét Csehszlovákiához tartozva. Az üzlet a lakóházunkban volt. (...) 1946 tavaszán apám üzletét a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. június 5-én kelt 50. számú törvényerejű rendelete alapján, mint „államilag megbízhatatlan magyar nemzetiségű személy” tulajdonát képező vagyont, állami kezelés alá vonták (ez volt a hírhedt „národná správa”).- Amikor 1946-ban államosították ezt az üzletet, nem merült fel a deportálás, a kitelepítés?- De igen, ez volt egy másik nagy sokk a családunk számára. Valamikor 1948 első hónapjaiban megkaptuk a Magyarországra való áttelepítési utasítást. Egyúttal odarendeltek egy csehszlovák katonát, akinek kosztot, kvártélyt kellett biztosítani a lakásunkban. Elkezdődött a csomagolás, apám készíttetett két nagy faládát, ezek meg is maradtak egészen a nem régi időkig. Ezekbe csomagoltunk volna a magunkkal vihető dolgokat. A csomagolás közepette azonban, egy kézzel írt cédulán értesítettek bennünket, hogy az áttelepítésünk elmarad. Tehát az utolsó pillanatban mégis itthon maradtunk.- Hetényről hány családot telepítettek ki?- Hetényről kb. 40 módosabb családot telepítettek át Mórra, az onnan kitelepített németajkú lakosok házaiba.
