Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Varga Sándor

- Mi következett ezután ?

747- Alighogy megúsztuk a kitelepítést, jött a harmadik sokk. 1948 augusztusában apám kapott egy hivatalos végzést, élénk narancssárga papíron, amelyben az állt, hogy a 108/1945. sz. köztársasági elnöki dekrétum alapján, térítés nélkül konfiskálják a családi házunkat az üzlethelyiségekkel együtt. Ezt valószínűleg csak azért tették meg ilyen későn, mert úgy volt, hogy kitelepítenek bennünket. Mivel ez nem történt meg, a vagyontól kellett megfosztani a magyarokat. A 108- as dekrétum kifejezetten erre készült. Apám ekkor nem esett pánikba, hanem kissé szokatlan magatartást tanúsított. Azt mondta, tegyünk úgy, mintha ez a papír meg sem érkezett volna. Nem tiltakozott a hivataloknál, és privátim sem beszélt róla senkinek. Később kiderült, hogy ez bölcs hozzáállásnak bizonyult. Nem tudni, miért, de szinte a csodával határos módon, soha senki sem akarta később a gyakorlatban is realizálni a konfiskálást. A telekkönyvben ugyan be volt jegyezve, tehát a házat eladni nem lehetett volna. Nem volt azonban egy kellemes érzés, hogy a ház amelyben lakunk, és amelyet apám annak idején rendesen megvásárolt, most már jogilag nem az ő tulajdona, és bármikor kitessékelhetik onnan. Apám ebben a tudatban is halt meg, 1967-ben, 59 éves korában, szívinfarktusban. Szerintem az átélt üldöztetések és a hosszan tartó eg-Az FMK kampánynyitó gyűlése Zselizen 1990-ben (Fotó: Berta András)