Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Tóth Károly
káderes, a közvetlen káderes az a Budaj és a Szigeti Laci volt abban az időszakban, január folyamán. Szigeti Laci mögött azért testületi döntések voltak, tehát ő bement a KC-ba a Nagy Lacival, és visszajöttek, hogy ilyen és ilyen javaslatok vannak, le kellett ellenőrizni ezeket az embereket, valamilyen álláspontot kialakítani velük kapcsolatban. Ilyen volt például a Schusternak a személye. A parlament elnökének a személye, amit el kellett fogadnunk, ahhoz, hogy a Schuster a parlament elnökévé váljék. Ebből adódóan a tényleges politikai súlyunk messze nagyobb volt, mint amit kisebbségi szervezetként képviselhettünk volna. Benne voltam abban az ötös lusztrációs bizottságban, amelyik a VPN listát lusztrálta még az első választások előtt. Ján Langoš volt ennek a vezetője, ez a lusztrációs bizottság állapította meg például a Budajnak a titkosrendőrségi szerepét, meg a másokét is, és egyéb dolgokat. Kiderült, hogy a VPN-es listának az egyharmada kilusztrálódott. Meglehetősen magunkra maradtunk Ján Langošsal a bizottságban, hogy ezt következetesen végig kell vinni, mert ebből komoly gondok lehetnek hosszú távon. Tehát, hogy le kell venni a listáról azokat az embereket, le is vették, Budajt leszámítva, azt még többször ellenőrizték, aztán a választások után vették le őt, de a VPN-es listának az egyharmadát kicserélték még a választások előtt. Szerintem ez belügyi szempontból a legfontosabb bizottság volt, és az, hogy mi szerepet kaptunk ebben, mások meg nem kaptam szerepet, tehát Čarnogurskýék, mások nem voltak benne, az a súlyunkat jelentette. Igaz, hogy akkoriban még Langoš jelentette a keresztényi vonalat, és nem Čarnogurský. Ugyanilyen fontos szerepet kaptunk az egész törvényalkotás folyamatában, tehát amikor kooptált képviselőink lettek a parlamentben...- Még a KC-nál maradva, a KC-nak volt egy nagyon érdekes döntéshozatali mechanizmusa. Ez az ún. konszenzusos döntéshozatali mechanizmus, amelyet annyit vitattak annak idején. Mondanál errő valamitl, részleteznéd ezt a problémát?- Nem tudom, mire gondolsz pontosan.- Arra, hogy nem szavazással döntöttetek.-A KC-ban, mivel intézmények közötti egyeztető testület volt, intézmények közötti döntéshozatali mechanizmus alakult ki, a kezdetektől az az elv érvényesült, hogy nincsen szavazás, tehát nem lehet senkit leszavazni, a kisebbségi vélemény is nagyon fontos (hiszen korábban erről szólt az egész ellenzékiség), és annak valamilyen formában be kell épülnie a közös döntésbe. Látszólag ez egy nagyon nehézkes mechanizmus, szemben az ún. „többségi” vagy egyéni akarattal, de intézmények együttműködésében ez megkerülhetetlen. A konszenzusos döntéshozatalnak van egy nagyon nagy előnye, hogy mindenkit bent tart, mindenkivel számol. Ez akkor és ott még működött. A későbbi időszak, amikor a KC már nem létezett, bizonyította, hogy mennyire kirekesztő is tud lenni egy többségi döntéshozó rendszer, főleg ha a hatalom egy vezér kezébe kerül, és az mindenféle intrikákkal, zsarolásokkal tartja kezében a többséget. A KC-nak ez döntéshozatali mechanizmusa a VPN-ben sokáig megmaradt, épp a legfontosabb időszakban, azzal, hogy a végső döntés az elnökhöz került. Elmondok egy konkrét esetet. Mondjuk a kultúra vagy a szakszervezetek kérdése. Volt egy politikai vitafóruma a VPN-nek, amelyik első menetben meghallgatta a véleményeket, ezt mag-739 TÓTH KÁROLY
