Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Tóth Károly

TÓTH KÁROLY

Barak László, Tóth Károly, Vajkai Miklós, Lipcsey Gyula és Fazekas József (Fotó: Fórum Intézet archívuma)

tüntetések, az országos méretű politizálás kialakításakor, illetve a kooptálások időszakában. Fontos szerepet játszott az FMK a lusztrációs törvény, a lusztrálások kérdésében.- Milyen fontos szerepet, ha ezt pontosítanád?- Nekünk eléggé nagy ismeretanyagunk volt a magyarországi átalakulásról. Részben ott voltak a bősi tüntetések, meg egyebek, amiben számtalanszor részt vettünk, tudtuk, hogy hogyan voltak szervezve, tehát a tüntetések megszervezése, forgatókönyv szerint ment, nem spontán volt, nem szabad bőre engedni a fölszólalóknak a számát, mert akkor szétesik az egész, meg egyebek. Ezeket mind mi vittük be a KC-ba, és olyan tapasztalatként került oda, hogy tényleg attraktív módon tudott a Kňažko, Budaj, hogy is mondjam, az egész dramaturgiáját megcsinálni a tüntetésnek. De ugyanilyen volt például a sarkalatos törvények körüli vita Magyarországon, ugye közel két éve folytak erről a viták a magyarországi televízióban, az ellenzékben, meg mindenütt, hogy melyek azok a posztok, melyeket meg kell fogni ahhoz, hogy az egész rendszerváltás megvalósulhasson. S itt a törvényalkotás szempontjából a mi képviselőinknek, mondjuk annak a tíz képviselőnek Prágában és Pozsonyban, eléggé komoly szerepe volt. Az egyes törvények megfogalmazásában vagy a módosításában is. Nemcsak politikai jellegű törvényekre gondolok, hanem a gazdasági rendszerváltás törvényeire, ugye itt a földtörvény, meg más egyebek. És perszonális kérdésekben is egyébként döntő szavunk volt, a fő