Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Tóth Károly
onóra, Németh Zsuzsanna, A. Nagy László, Öllös László, Hodossy Gyula, Barak László, Szigeti László, Kulcsár Ferenc, Grendel Lajos, Balia Kálmán, Németh Ilona és Ravasz Marián, Juhász R. József, Hunóík Péter, Bettes István, Molnár Imre, Szőke Edit, Karsay Kati, Gyurovszky László, Gyurcsík Iván, Tóth László, Bába Iván, Csanaky Eleonóra, Filep Tamás Gusztáv, éjszaka vagy talán már a reggeli órákban megjelent Molnár Imre is Csáky Palival... De egyébként mindegy, hogy ki volt ott, mert a korábbi aláírásgyűjtések kapcsán létezett már egy több száz, sőt, mint utólag kiderült, több ezer embert elérő kapcsolati háló, amelyik ekkor már elérhető és mozgósítható volt rajtuk keresztül. Talán ennek volt köszönhető, hogy mai szóval élve, mindenfajta média- és marketingpolitika nélkül, amihez nem is értettünk, pár nap alatt ezreket sikerült megszólítanunk.- Említetted, hogy ennyi embert nehéz volt összehívni úgy, hogy a rendőrség ne tudjon róla. Mégis hogyan sikerült?- Amikor terveztük az egészet, világos volt, hogy valami házibuliszerűséget kellene szerveznünk, amelyre meghívjuk ezeket az embereket. Ilyenek elég gyakran voltak. Felmerült a névnapom, ez november 4-én van, de akkorra nem sikerült megszervezni. Aztán Tóth Lajos barátom keresett meg, hogy az 50. születésnapját a volt Vörösmarty Klub egykori termében a vágsellyei Centrál Szálló kávéházában szeretné megünnepelni. Ezt az alkalmat akarja felhasználni arra, hogy a volt klub szellemi örökségét felelevenítve egy értelmiségi konferenciát szervezzen a kisebbségi lét legégetőbb kérdéseiről. Miközben a program kialakításán gondolkodtunk, arra is megkért, hogy javasoljak neki neveket, akiket meghívhatna erre. Nos, ekkor mondtam neki, hogy adok majd 20-30 nevet, akiket feltétlenül hívjon meg, és én garantálom, hogy meg is fognak jelenni. Arra gondoltam, hogy a születésnap jó alkalom lesz a tervezett összejövetelre. A barátaimmal megbeszéltük az egészet, ekkor véglegesítettük a névsort is. A születésnap és a konferencia jó alkalomnak tűnt. Csak arra kellett vigyázni, hogy másutt alakuljon meg a szervezet, ne a Centrál Szállóban, mert ezzel sokakat veszélyes helyzetbe hozhattunk. Úgy döntöttünk, hogy a Szállóból átmegyünk a lakásomra, és ott fogjuk megalapítani a Független Magyar Kezdeményezést, megvitatni a politikai arculatát, belső szerkezetét meg mindent. Tóth Lajos „A csehszlovákiai magyar értelmiségi lét” című konferenciára vagy 120 embert hívott meg. Lényegében mindenkit, aki számított akkoriban. El is jöttek szép számban. Én a Lajosnak egy szót sem szóltam arról, hogy valami más is készül. A Tóth Lajos, annak ellenére, hogy ott lett volna a helye nálunk, hétfőig nem is tudott arról, hogy megalakult az FMK. (...) Ma is úgy gondolom, hogy ha a politikai történések nem vesznek más irányt akkoriban, a Tóth Lajos által szervezett konferenciának a megrendezése az egyik legnagyobb politikai tett lett volna a későbbiekben. Egyébként az is volt. Királyhelmectől egészen Pozsonyig, vagy akkor még Prágáig minden fontos személyisége megjelent a konferencián a szlovákiai magyar értelmiségnek, utána se volt ilyen átfogó és jól megszervezett tanácskozása a magyar értelmiségnek. Pedig nagyon nagy szükség lett volna rá. Püspöki Nagy Péter, Varga Sándor, Popély Gyula, Turczel Lajos, Zalabai Zsigmond, Molnár Imre, Szarka László, Szabó Rezső, Balia Kálmán, Sándor Eleonóra, remélem nem hagytam ki senkit, és én adtam elő. Nagyon izgalmas előadások voltak, amelyeket ott helyben magnószalagra is rögzítettek. (...) 727 TÓTH KÁROLY
