Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Sidó Zoltán

lődési központban. Onnét is tudod, mi volt a Csemadok. Úgyhogy ez egy korté­vesztő megközelítés volt. Szóval, nem.- Az egyik érvük nekik az volt, hogy a Csemadok elkötelezte magát a párt mel­lett teljes mértékben és hogy ezt időben és kellő erősséggel nem tudta levet­kőzni. Lehetett-e vajon egy ilyen lépést tenni?- No most mondok valamit, csakhogy ezt akkor nem nagyon hallgatták meg. 1949-ben még ahhoz is pártengedély kellett, hogy a vasárnapot hétfő kövesse. Vagy a tavaszt nyár, a nyarat az ősz. Nem még hogy egy magyar szervezet! Per­­szehogy, igen, az kellett. A kommunista párt engedélye. A másik dolog: minden kézi irányítású volt. Az önálló kezdeményezés fogalma teljesen ismeretlen. Ért­hető, hogy országos szinten ők mondták meg, hogy Lőrincz Gyula, Fábry István és sorolhatnám, kik lesznek a vezetők. Járási szinten ez már nem érvényesült úgy, helyi szinten pedig egyáltalán. Ezt sokan nem tudták. A másik dolog, hogy a kapcsolat is, hát, nézd, az FMK-sok közül nagyon soknak azért nem volt hite­le - most így mondom - mert azt se tudták, ki fia-borja. Jön egy fiatalember és mondja. De hol voltál, drága barátom, amikor a menny dörgött? Hol voltál a 84- es, 85-ös időben, amikor el akarták venni az iskoláinkat? Hol voltál 86-ban, 87- ben, amikor nagyon megszorították a Csemadokot? Sehol. Azt se tudtuk, hogy élsz vagy halsz. Vagy hogy egyáltalán létezel. Az FMK-sok közül egyedül A. Nagy Lacival, Grendel Lajossal lehetett beszélni. A többiekkel néha még beszélni sem lehetett, mert nagyon magas lovon ültek és ilyen kinyilatkoztatásszerű szólama­ikkal lehet, hogy önmagukat el tudták fogadni, de ők, magukon kívül nem fogad­tak el senki mást. Itt volt az, amiről előbb beszéltem, hogy a Dolník, Zoller és a Csáky, hogy beindult egy magyar-magyar viszály. Ráadásul - és ez egy érdekes dolog - az egyik kormánypárt lett, a másik kettő ellenzéki. De a két ellenzéki magyar párt - tehát az Együttélés és az MKDM - a magyarországi kormánypárt­tal, a Magyar Demokrata Fórummal tartotta a kapcsolatot, az itteni magyar kor­mánypárt viszont a magyarországi ellenzéki SZDSZ-szel. Ez mondható generáci­ós kapcsolatrendszernek is, de egyéb dolognak is. De ez egy afféle anomália.- Hát annak idején ők azt mondták, hogy az elvek miatt van így, mert az SZDSZ liberális párt, mint az FMK, az MDF pedig a népi, konzervatív, mint az Együtt­élés, úgyhogy az igazi ok ez volt.- Ez igaz. De azért mégis, ha belegondolunk már ennyi év után, mennyi energi­át pazaroltunk el béka-egér harcra, és végül is bejött az, amit az ember várt, hogy sutba vágjuk ezeket a vacak fegyvereket és egymás ellen nem fogunk küz­deni. Itt most egyiknek se akarok külön igazat adni, mert valamiben mind a há­romnak igaza volt. S ez, főleg egy diktatúra után, elemi erővel tör föl és akkor nagyon szilaj minden megnyilvánulás. Hát ez így zajlott 93-ig. 93-ban már nem jelöltettem magamat a Csemadokban. Valahova haza akartam jönni, elég volt a cigányéletből. Gondold el, 81-től 93-ig én reggel négykor keltem és este tízkor vagy fél tizenegykor értem haza. Naponta bejártam Újvárból. Aztán még ezután jött egy olyan év, amikor Prágában voltam éjjel-nappal.- A családodnak nem sok jutott belőled... 613 SIDÓ ZOLTÁh

Next

/
Oldalképek
Tartalom