Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Sidó Zoltán

SIDÓ ZOLTÁN

614 - Hát nem. És ott volt három gyerek, azért az nem kevés. Januárban meglátogatott Pásztor István és mondta, hogy egy városi intézmény, Városi Egyetem alakult. Én arról tudtam, de hogy megpályáznám-e az igazgatói tisztet? Ott pályázni kell. S én megpályáztam. Tizenketten jelentkeztünk erre, akkor a létszám leszűkült kettőre, a kulturális bizottság kettőnket indított a plénum elé, Oláh György matematikatanárt a gépipariból meg engem.- Tudtad, hogy mit vállalsz?- Sejtettem. Hát anélkül nem merne az ember hozzáfogni. Előtte már volt több javaslat. Dobos László többször fölkért a Szabad Újság szerkesztői beosztására. És mondtam, hogy én hazamegyek, nekem már elég volt Pozsonyból. Mi nem akarunk itt dolgozni, mi nem fogunk Pozsonyban letelepedni, nem, én azt úgy nem vállalom. Más dolgok is voltak. Én itt születtem Komáromban. Én mindig szerettem ezt a várost. S a másik dolog, hogy azért az oktatásügy... hát jó pár évet eltöltöttem katedrán és úgy éreztem, akkori ismereteim meg kapcsolataim talán használhatnak ennek az intézménynek. (...) No de én se maradtam ki azért a dolgokból, mert 93-ban, ahogy én a főtitkári szolgálatomat átadtam, 93- ban ismét megválasztottak Érsekújvárott a Csemadok járási bizottsága elnökévé. Ezt csináltam egészen 98-ig, ezenkívül 93 novemberében a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége kassai rendkívüli országos közgyűlésén ugyancsak megválasztottak a Pedagógusszövetség elnökévé. S ezt is egészen 98 decemberéig vittem. (...)

(A beszélgetés 2003-ban készült.)