Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sidó Zoltán
- És te prágai képviselőként Pozsonyban is előterjeszthetted?-Igen, mert én voltam a beterjesztő Popéllyal és Durayval. Ez érdekes volt, Prágában három, Pozsonyban pedig két bizottság előtt indokoltam meg előterjesztőként a Jókai Mór Egyetem megalapítására kidolgozott törvénytervezetet. Csak az érdekesség kedvéért mondom, és ez pontos, ez följegyzés. A prágai Alkotmányjogi Bizottság tagjai közül négy cseh, egy szlovák és egy magyar képviselő szavazta meg ezt a törvénytervezetet. Ez kevés volt. A többi két bizottságban senki. A pozsonyi bizottsági üléseken egyetlen egy, idősebb Milan Šimečka szavazta meg. A többiek nem, sőt, előtte fölszólalt Ladislav Kováč oktatási miniszter mint szakértő, meg a Matica slovenská elnöke...- Markuš?- Nem, akkor még nem Markuš volt, Markuš később lett elnök. Vladimír Mináč. Matica elnök. Na, hát ez eléggé vehemens két felszólalás volt. Kováéban csalódtam, de most már mindegy, és hát végül is a parlamenti bizottságok még csak szótöbbséggel sem szavazták meg ezt a törvénytervezetet. De végül is ugye 1918 és 20 között a hatalom megszüntette a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemet, a Selmecbányái Bányászati és Faipari Főiskolát, a kassai és az eperjesi jogakadémiát és a magyar nyelvű teológiai karokat. Ha 20-at veszem, 1920-at, s most 1990-et, hetven év múlt el úgy, hogy hivatalosan addig nem történt hivatalos javaslat Szlovákiában egy önálló magyar felsőoktatási intézmény létrehozására. Tudtuk mi azt, hogy ez nem jár sikerrel, de a mai napig úgy érzem, hogy ezt abban a pillanatban, akkor meg kellett valakinek tenni. És ha más nem vállalta, hát akkor az természetes, hogy ezt én fölvállaltam, az eleve kudarcra ítélt dolgot. Nem sikerült.- Miáltal a bizottságok nem szavazták meg...-Nem került a plénum elé és ezzel tulajdonképpen lekerült napirendről. Még valamit azért el kell mondani 90-ről. Január vagy 3-án vagy 4-én egy nagy nyilvános vita zajlott a szlovák televízióban a nemzetiségi kérdésről. Ekkor még a szlovák parlament alelnöke Nagy Kázmér volt, ő megjelent. No most, tudom, hogy a Matica slovenská - meg akkor volt egypár ilyen furcsa kör meg csoportosulás, a nemzetiek ebből alakultak ki -, a Szlovák Nemzeti Párt - akkor volt egy csomó ilyen csoport -, s rajtam kívül még Hunčík Péter volt ott. Nem is olyan rég visszanéztem ezt az adást. Most már durvának ítélem az akkori felszólalásomat, de az történt, hogy amíg a Matica és a többi nem durvult, addig a templomi rendtartásnak megfelelően olyan mederben zajlott a beszélgetés, hogy az ellen kifogás nem lehet. S azután nagyon durva kirohanások hangzottak el, majdnemhogy „Maďari za Dunaj” szinten. S tudtam, hogy meddig megy az egyenes adás, és kilenc-tíz perccel a vége előtt szót kértem, és belógatták a mikrofont, és tudtam, hogy most már én ezt senkinek át nem adom. És mondtam, mondtam. Akkor akartak megverni először. Véget ért a műsor, s a rendezőhöz berohant valaki, szólt neki, az odajött, hogy ne menjek ki, mert hogy több taxi érkezett és itt várnak. S itt jut szerephez Nagy Kázmér, mert ő testőrrel érkezett. Úgyhogy ő vitt haza a Zerge-hegyről a parlament autójával a Csemadok elé, mert 607 SIDO ZOLTÁN
