Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Sidó Zoltán

SIDÓ ZOLTÁN

Varga Sándor, Fonod Zoltán és Sidó Zoltán (Fotó: Gyökeres György)

o zániku našej národnej podstaty. S azt mondta, národnostnej. S mondom, a mondat többi része marad. Elbúcsúztunk. (...) Másnap a koraival mentem Pozsonyba. Fél nyolckor csöng a telefon, s Miroslav Válek megkérdezte, ebédelhetnénk-« együtt. Ha igen, fél tizenkettőkor jelenjek meg a Dévény Szálloda előtt. Nem tudtam mire vélni a dolgokat, elmentem. Kiszállt az autóból, bevonult. Emlékszem rá, hogy töltött paprikát rendelt. Megkérdezte a főpincértől, hogy mit evett ma a „personál”, a személyzet. Töltött paprikát. Akkor kérek én is, kenyeret, kanalat. Én túrós csuszát ettem, de nem ez az érdekes. Megkérdezte, mire jutottam Prágában. Ő ezt tudhatta, mert Colotkát, a miniszterelnököt fölhívta Dalibor Hanes, sejtette, tudta, miről van szó. Ő nem értette az egészet. Egy költő volt, és fene tudja. Elmondtam, s megmutattam, ja, én azt a papírt elhoztam Prágából, ez nálam volt. Megmutattam neki. Hogy ő már megszerezte, de ő ebből nem ért semmit. És elmagyaráztam, hogy miről van szó. Itt a legveszélyesebb paragrafus a következő volt. Az iskolát fenntartó szerv, adott esetben vagy a járási, vagy a kerületi nemzeti bizottság oktatási osztálya, attól függ, hogy első vagy második ciklusú iskolákról van szó, a szülők kérésére bizonyos tantárgyakban megváltoztathatja az iskola tanítási nyelvét. De hogy hány szülő, azt nem tartalmazta, melyik tantárgyat, mi marad magyarul, mert ha még azt is kérik, hogy a magyar nyelvet szlovákul, netán azt is, szóval ez egy nagyon veszélyes paragrafus volt.