Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Sidó Zoltán

- Úgynevezett gumiparagrafus volt.- Igen. Elmondtam, s képzeld el, Miroslav Válek - ez hétfőn volt, hogy találkoz­tunk- megkérdezte, hogy péntekre nem telefonon, nem levélben, össze tudom­­e hívni a Csemadok Központi Bizottság pártcsoportját. „Nem telefonon, mert ugye tudja, hogy lehallgatják?” „Tudom.” Ezt mondja nekem az elnökség tagja! A pártközpont elnökségéé. S mondtam, hogy igen. „Akkor tegye meg, s kilenc órakor legyenek a Mély úton, a Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának a székházában.”- A pártelnökségnek voltak magyar tagjai is?-Abban az időben még nem, majd később Dudás Kálmán tagja lett. Visszatér­tem a Csemadokba. Egyedül Lukács Tibort tájékoztattam erről, s mondtam, hogy szeretném, ha elosztanánk az országot és végigjárjuk személyesen a köz­ponti bizottság pártcsoportjának a tagjait azzal, hogy az új oktatási törvény meg­szüntetné a magyar iskolákat. Hogy ez ne történhessen meg, jelenjen meg pén­teken kilenc órakor a párt központi bizottsága épülete előtt. Megegyeztünk Luk­ács Tiborral abban is, hogy egypár személyt nem arra kérünk, hogy kilencre, ha­nem hogy jöjjön be fél nyolcra a Csemadokba rövid megbeszélésre. Kiírtuk a szolgálati utakat. Ugye ezeket el kell rakni, az útiparancsot, tehát a belső szer­vezeti élet ellenőrzése stb. Elosztottuk az embereket és még aznap este elin­dultunk. Ez volt hétfőn este. Egész Királyhelmecig el kellett mennünk. Minden­kinek a címére. Megmondtuk, miről van szó és tovább. Tiborral ezt végigjártuk. Három személy nem jelent meg. Ez nagy szó, mert egy rendes gyűlésen mindig hiányzott legalább hét-nyolc ember, s most csak három ember nem jött el. (...) Bevonultunk és a megbeszélt forgatókönyv szerint jártunk el. Tudtuk, hogy az ok­tatási miniszter valami nagy szöveggel fogad, és mivel péntek volt, jó hosszú­val, hogy idegesek legyünk, ki hogyan jut haza Losoncra, Kassára és így tovább. Az összejövetelen megjelent Miroslav Válek miniszter és Jozef Mravík miniszter­­helyettes a kulturális tárca részéről, Buša oktatási miniszter és Vlačihová mi­niszterhelyettes, a pártközpontból a már többször is említett Rudolf Jurík főosz­tályvezető és Karolina Halgašová, a főosztály egyik munkatársa, aki azelőtt a rá­dióban dolgozott és beszélt magyarul is. Ez nem lepett meg, hogy kik ülnek fönt az asztal túlsó végén, hanem egyszer csak megjelent Nagy Kázmér is. Nagy Káz­­mér nem volt a Csemadok Országos Választmányának a tagja. Nagy Kázmér ab­ban az időben a Szlovák Köztársaság népjóléti és munkaügyi minisztere volt. S megjelent, és leült úgy oldalra. Még őneki szerepe lesz, Peter Colotka megbízá­sából. No most, Buša egy hosszú beszédet tartott, utána szünet következett - ez valami másfél órás szöveg volt - s úgy beszéltük meg, hogy elsőként kérdé­sek következnek, ahogy általában ilyen összejöveteleken. Itt Lukács Tibor lesz az első kérdésfeltevő. A többit rábízzuk a többiekre, aki akar, kérdezzen. De Luk­ács Tibor legyen az első. S amikor majd felszólalásokra kerül sor, ott én leszek az első, én szólalok föl elsőnek, a többiek majd utánam. Ebben megegyeztünk még a székházban. Tibor föltette a kérdést, hiszen abból az időből, mikor még az oktatási minisztériumban dolgozott, tudta, mit kell kérdezni: mikor végzett utoljára felmérést az oktatási minisztérium a magyar tanítási nyelvű iskolák színvonaláról és az a felmérés milyen ajánlásokkal zárult. Hát erre nem tudtak 591 v<j i SIDÓ ZOL

Next

/
Oldalképek
Tartalom