Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sidó Zoltán
terelnökkel, és elbeszélgettek. Ők ismerték a diagnózist, ők tudták, hogy mi van, és megkérdezték tőle, hogy ha rövidebb időre is, de míg felépül, kit lehetne. S ő erre azt mondta, hogy ott van az újvári szervezet elnöke, a Sidó. Ez nagyon meglepett, mert olyan nagyon jó viszonyban mi nem voltunk. (...)- Lehet, hogy az egyike volt Lőrincz Gyula megmagyarázhatatlan döntéseinek vagy lépéseinek.- Nem ez volt az első. Sőt, ha megnézed, Lacza Tihamérnak van ebben a Tóth László és Szarka által szerkesztett háromkötetes művelődéstörténeti könyvben a sajtóról írt tanulmánya, s ő azt írja, hogy Lőrincz Gyulára nemzetiségi machiavellizmus volt jellemző. Ha már nagyon muszáj volt, lépett, de addig körülötte egypáran elhullottak. S ha lépése netán nem jó politikai következménnyel járt, ő megtalálta a bűnöst, és az bűnhődött.(...)- Átvenni Lőrincz után nem volt könnyű.- Én eleve azt az utat nem folytathattam, hiszen én máshonnan jöttem, más volt a viszonyom a Csemadokhoz, és engem azért, akik otthon ismertek, hát azok tudták, hogy ez valami más lesz, ha lesz egyáltalán. Bár nem jósoltak sok időt nekem. Rövid időn belül, hogy menesztenek. No, most akkor még elmondok valamit. A választásom előtti érdekességet. Engem decemberben választott meg az országos választmány, nem egyhangúlag. Fábry István föllépett ezen az ülésen, lehet, hogy hallottad, jegyzőkönyvben nincs, de járj utána és azt hiszem, nagyon pontosan tudom idézni. Megjelent ezen az ülésen maga Miroslav Válek. Hát ez szuper. A párt központi bizottságból egy Rudolf Jurík nevű főosztályvezető. És bejelentették, a mai rendkívüli ülésnek egyetlen napirendi pontja lesz, meg fogjuk választani a Csemadok Központi Bizottságának elnökét. Ja, és Mravík miniszterhelyettes volt még ott, Válek egyik helyettese. S akkor ránézett Mravíkra, Mravík fölállt, és azt mondta, hogy a minisztérium nevében javasolom, hogy Sidó Zoltán érsekújvári lakos legyen a Csemadok országos elnöke. Egypáran már sejtették ott. Szilvássy Jóska tudta, ővele már beszéltem, Csicsay Alajos tudta, ővele is beszéltem, Máté Laci Kassáról, gyerekek, ez van. S akkor Fábry István szót kért. Előbb már jeleztem, hogy mintha ő is aspirált volna erre a beosztásra. S akkor azt mondta, hogy ő ellenzi és ellen fog szavazni, és meg is indokolja. Olyat mondott, ami nem igaz. Azt mondta, hogy földbirtokos családból származom. Ez így nem igaz. Továbbá, hogy azt terjesztem róla - én nem terjesztettem semmit. Én őt nem ismertem személyesen. Azt terjesztem róla - ami viszont igaz volt -, hogy sem magyarul, sem szlovákul nem tud, és mivel a gyerekei szlovák iskolába járnak, őt még a Csemadok elnökségébe se lenne szabad beválasztani. Hogy ezt honnan tudta meg - mert ez viszont igaz, de ez érvényes volt Lőrincz Gyulára is és másra is. És most ugorjunk vissza a megválasztásom előtti dologra. Ja, ő ezt elmondta, aztán még valakik vitáztak, így-úgy, és szavazás, és szótöbbséggel azért, 80%-kal megválasztottak. Persze Petrik ellenem szavazott meg más is. Mindegy. Válek titkársága fölhívott november közepén - engem december 2-án választottak meg -, hogy fél nyolcra jelenjek meg a miniszternél. Megjelentem, s akkor annyit mondott, hogy ma elmegyünk Jozef Lénádhoz, ahol önt bemutatom. Végig magázott engem és én is őt. 583 SIDÓ ZOLTÁN
