Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Sidó Zoltán

S ! D Ó ZOLTÁN 572 hektárnyi termőföldet vásárolt Kürtön, kaszálót, erdőrészt, szőlőt telepített, dup­la háztelket vett, háromszobás, kétkonyhás, istállós, műhelyes csodaházat épí­tett a faluban, ahová talán olyan 50 éves korában eljött gazdálkodni. Szen­­tistvánpuszta Kürttől egy kőhajításnyira van, olyan öt kilométernyire.- Akkor menjünk, lépjünk egyet a gyerekkorodig, vagy a gyerekkorodhoz. Hol telt, és hogyan?- Hát itt vissza kellene kanyarodnom kicsit apámhoz, mert a család ettől füg­gött. Apám, ahogy mondtam, 38-ban a Hanza Nyomda, Unió Nyomda igazgató­ja lett, és mi itt születtünk. Itt éltünk Komáromban. A Hanza nagyon jól fizethe­tett, mert anyám, ahogy férjhez ment, abbahagyta a tanítást, és két alkalmazott­ja volt a családnak. Velünk Czafik Lenke, 17-18 éves leányzó foglalkozott, vele sétáltunk itt az Anglia parkban, a Duna-parton, s ezen kívül még ott élt velünk Teri néni, egy kürti özvegyasszony, ő főzött. Ma furcsa, hogy anyám nem is ta­nított, gyerekekkel se sétált, nem is főzött, lehet, hogy nem is vásárolt be, nem tudom. Mindenestre jól és szépen éltünk. (...) A háború után változott a helyzet. Egy délután nem jött haza az apám. S aztán estefelé megjelent három nyom­dász, az egyiket Riszdorfernek hívták, és csak annyit mondtak, hogy a Sidó urat elvitték a járásbíróságra.- Mikor volt ez?- 1945 őszén talán. Elvitték, és vizsgálati fogságba került. Az eredeti vád olyan volt, hogy ha azt rábizonyítják, akkor talán életfogytiglani, vagy talán halálbünte­tést kap. Két vád volt ellene. Az egyik, hogy valahol Breclav környékén fölrob­bantott egy alagutat. Szabotázsakció az első köztársaság idején. Apám életé­ben nem járt ott. A másik vád, ez közel járt az igazsághoz, de így nem igaz, ahogy vádolták. Tudni kell, hogy háború esetén a nyomdákat hadiüzemmé nyil­vánították. Ennek az alkalmazottak számára az az előnye volt, hogy nem vitték be őket katonának. A hátránya később az volt, hogy állami megrendelésre nyom­tak többek között röpiratokat is, ahogy a megrendelés szólt. Persze a vádban valahogy úgy állították be, hogy apám kezdeményezésének eredményeként je­lentek meg ezek a magyar nyelvű röpiratok. Nem hinném. Mindenesetre haza­árulás vádjával vizsgálati fogságba került. No most, ismét Riszdorfer úr és a ko­máromi nyomdászok segítettek rajta, ugyanis, ezt apám elbeszéléséből tudom, eljöttek a tárgyalásra a nyomdászok, munkaidőben. És jegyzőkönyvezték az ő vallomásukat is. S ebből egy egész más dolog tudódott ki, hogy apám a zsidó­üldözés idején az egyik nyomdászt, zsidó embert, a raktárban bújtatott, és még egy személyt, akit nem tudom, mi miatt üldöztek. S ami meglepő, több mint fél évig ő hordta le nekik az élelmet, és ami ott fölöslegessé vált, azt ő hordta ki... No most, lehet, hogy ez is segített abban, hogy ejtették a vádat. De ha már va­laki több mint fél évet vizsgálati fogságban eltölt, az mégiscsak sáros, így került az apám 46-ban munkatáborba. 48 őszén kiengedték, s ő akkor a Hitelszövet­kezet akkori cégénél, a NUPOD cégnél, Eperjesen kapott a könyvelésben alkal­mazást, úgyhogy havonta járt haza. Ezért mondom, ha a gyerekkoromról kérde­zel, ezt el kell mondani, hogy egy darabig nem volt apám. (...) 1949-ben, ami­kor a szlovák iskolák magyar tagozatait engedélyezte a csehszlovák kormány,

Next

/
Oldalképek
Tartalom