Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sándor Eleonóra
- Ezekben az első kaotikus időkben, amíg nem mentem be a parlamentbe, nem emlékszem, hogy lett volna egyáltalán valamifajta munkamegosztás, mindenki csinált mindent, amit kellett. Az előbb említettem, hogy kialakult az a szőkébb kör, amelyik a VPN vezetésnek a tárgyalópartnere volt. Ezen túl szakmai jellegű munkamegosztás nem volt. Akkor azok voltak a fő kérdések, hogy ki menjen egyik vagy másik faluba nagygyűlésre, nem emlékszem, hogy lett volna bármiféle munkamegosztás.- Tehát gyakorlatilag egészen a parlamenti képviselőségedig úgy zajlott az életed, hogy délelőtt múzeum, délután politika?-Ameddig lehetett, addig kivettem a szabadságomat, akkor még voltak ilyenek, aztán fizetetlen szabadságon voltam, vagy valami ilyenen, mert már nem igazán érdekelt ez a munka. A gyűjteményt kellett költöztetni, úgyhogy az nem tartott igazán izgalomban. Akkor írtam meg az utolsó szakmai munkámat, akkor a parasztgazdaságok és a nagybirtok kapcsolatával foglalkoztam, ezzel zártam le a pályafutásomat a múzeumban. Aztán abbahagytam a szakmai munkát. Amiben még részt vettem a múzeumban, az a szakszervezet átalakulása volt, ahol a múzeumi dolgozók szakszervezete alakult meg.- Hol voltak az FMK-s irodák?- Nem tudom, lehet-e ezt egyáltalán irodának nevezni, nem iroda volt, inkább egy olyan hely, ahol meg lehetett találni embereket. Azt hiszem, hogy a Madách Kiadót lehet ilyen helynek tekinteni, ahol a Grendel Lajos, Balia Kálmán és a férjem dolgozott, tehát az volt egy olyan pont, ahol ha az ember tájékozódni akart, meg akart valamit beszélni, mindig talált valakit. Később, talán januártól, már a Mozart-házban volt irodája az FMK-nak és a NAP-nak.- Akkor most térjünk rá a parlamenti korszakodra. Említetted a kooptálás körülményeit. Te elmentél Prágába. Hogyan zajlott a parlamenti élet, hogyan értékelnéd ma? Mik voltak a legfőbb benyomásaid a parlamentről?- A parlament nem volt arra felkészülve, hogy ott normális munka folyjék. De számomra egy nagyon szép korszak volt ez.- Felolvasom a kooptáltak listását: Németh Zsuzsa, Sándor Eleonóra, Világi Oszkár, Somogyi Szilárd, Duray Miklós, Popély Gyula. Ezekből jogász csak a Világi Oszkár volt.- Ez akkor nem elsősorban jogi végzettség kérdése volt, minden jogász szocialista jogot tanult, hanem annak a munkamechanizmusnak a megértése, ami a demokratikus parlamentet jellemzi. Ha felolvastad ezt a névsort, akkor ugye hozzá kell tenni, hogy ott maradt még két magyar képviselő az előző időszakból, Sidó Zoltán és Vitéz Erika, akiket még a kommunista időszakban kerültek a parlamentbe. Na most annak az időszaknak a legfontosabb teendője az alkotmánymódosításról szólt, a sarkalatos törvényekről, hogy csak párat említsek, az új választójogi törvény, a gyülekezési jogról szóló törvény, társulási törvény, a saj-559 SÁNDOR ELEONÓRA
